Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 8. szám - Hazai irodalom

Hazai irodalom.

191

alig kisebb szellemi csoda, mint a keletkezés“ — írja Moravcsik, és tudós kalauz gyanánt vezeti olvasóit a papiruszok világába. A papirusz elsősorban a klasszikusok megörökítésére szolgált, s ez már magában is jelentős, ha meggondoljuk, hogy a görög alkotások nem eredeti kéziratként maradtak meg. Az a tény, hogy egyik vagy másik művet érdemesnek tartották lemásolni, már a kritikai kiválasztásnak egy neme volt. A kő, érc, fatábla, állatbőr melleft a papirusz, ez a Nílus melletti különös növény tette lehetővé, hogy nemcsak a középkoron át, de még évezredek lepergése után is hozzánk érjen az ókori élet lüktetése.

Moravcsik Gyula nemcsak pontosan, de érdekesen is ismerteti e kérdés fázisait. Nem sorolhatjuk el a probléma minden állomását, csak arra utalunk, hogy 1752—54 között a Vezúv Kr. u. 79. évi kitörésekor eltemetett Herkulanum romja közül egy villa könyvtárából többszáz, részben elszenesedett papirusz került elő. Az Itáliába utazók s általában az új humanizmus hívei nagy áhítattal szemlélték az antik írásokat, „pedig akkor még nem sejtették tartalmukat, nem tudták, hogy az úgynevezett ,herkulaneumi tekercsek', melyek kigöngyöiítésén, kibetűzésén ma egy egész sereg olasz tudós fáradozik, Epikurosnak és iskolájának filozófiai iratait őrizték meg számunkra." A kérdés további fázisai sok élményt és sok meglepetést tartogattak számunkra. A napóleoni háborúk után egyre sűrűbben keresik fel Egyiptomot a kutatók, s nagy papírusztömegek bukkantak elő a föld alól az „antik szemétdombbokról", hová egykor e hulladékot és elhasznált papiruszt dobálták. A XIX. században már Flinders Petrie angol archeológus rendszeres ásatásokat végez. Leégett házakból, sírokból kiásott múmia-burkolatokból hatalmas anyag került elő. Még krokodilus-múmiákra is akadlak, melyek papirusztekercsekbe voltak burkolva és papirusszal voltak kitömve. Francia és olasz tudósok is folytatták a kutatómunkát, s ma több mint százezer görög papirusz van a világ összes gyűjteményeiben.

Moravcsik Gyula fordítása a nem irodalmi papiruszokat adja kezünkbe. Házassági szerződéseket, szökött rabszolgákat kereső körözőleveleket, gyermekek és szülők levélváltását, Homerosból írt szövegmagyarázó iskolai dolgozatokat, adónyugtákat, adófizetést sürgető hatósági iratokat találunk a gyűjteményben, s ha ezek nem is irodalmi témák, de annál közelebb hozzák a régi görögök, a görögül beszélő egyiptomiak és más népek mindennapi életét, s így a papirusz-iratok tarka mozaikcsoportja mégis az egész görögség szellemét tükrözi.

Budapest. Dr. Kemény Gábor.

Juhász Géza: Népi írók. Budapest, 1943. Magyar Élet. 138 lap.

Vájjon vele élünk-e mi, protestáns középiskolai tanárok, a mai magyar irodalom legelevenebb, legéltetőbb részével, a népi irodalommal? Mit olvasunk mi szakkönyveinken kívül? Bölcseletet, történelmet, útleírásokat, külföldi szépirodalmat. S a magyar könyvpiac legújabb termékeiből azokat, melyeket könyvforrásaink véletlenje (folyóiratok bírálatai, könyvkereskedésünk reklámjai stb.) a kezünkbe ad, tehát többnyire a hanyatló polgári irodalom termékeit. Huxley, Huizinga, Ortega y Gasset, Gide, Pirandello, Mann műveit látjuk gyakran éppen a legigényesebbek kezében, távoli hideg csillagokat bámulunk, s nem akarjuk tudomásul venni, hogy tüzek lobognak körülöttünk. Csak a véletlennek tulajdoníthatjuk ezt az egyoldalúságot, mert éppen a protestáns magyar tanárságról nehéz volna elhinnünk, hogy őt is a polgárság kettős sznobizmusa : az idegennek és az „úri“-nak az imádata vezette volna félre.

Juhász Géza könyve bizonyára nem tanároknak, hanem népszerű bevezetőnek készült a nagyközönség és az ifjúság számára. De magunknak se találhatunk jobb tájékoztatót ennél a pompás kis könyvnél. A népi irodalom fogalmának megállapítása után vázolja a távolabbi elődök, majd a nagy megindítók (Ady, Móricz, Szabó Dezső, Kodály, Bartók) szerepét, s azután felvonultatja előttünk a legkiemelkedőbb népi írókat : Erdélyi Józsefet,