Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 7. szám - Megjegyzések
166 Megjegyzések. járásba fog kerülni. De tény az, hogy meg lehet valósítani s használható — sok időmegtakarítást jelent. A második megoldás az lenne, hogy készíttessünk egy kb. egy négyzetméteres rámás táblát. Ebbe a táblába belesüllyesztetnénk egy másikat* amelyik farámából áll, és keményre ki van kárpitozva —- a borító posztó zöld* íróasztal posztó. A koordinátarendszert erre a besüllyesztett zöld posztóra festetnénk reá (piros tengelyekkel, fekete négyzetes beosztás). A méretezésre azonban nagyon kell ügyelnünk, mert annak az egész osztályban látszania kell. Gondolom, hogy elég nagy lenne az ötcentiméteres oldalú négyzetekre való besosztás. így a tengelyekre 10—10 beosztás esne úgy pozitív, mint negatív irányban. Ennél többre nincs is szükségünk. A rendes táblákon sem tudunk sokkal nagyobb számokat tartalmazó függvényeket ábrázoltaink Kisebbet nem vehetünk, mert nem fog látszani az osztályban. Az így elkészített táblákhoz most már a pontokat, egyeneseket, köröket s még a másik három kúpszeletet is elkészíthetjük 3 mm-es aluminium drótból. Ezeket a reájuk erősített tűkkel odahelyezhetjük el, ahová éppen akarjuk, mert a tű a kárpitozásba mindenütt benyomható. Az órákra készülünk, tehát olyan függvényeket választunk ki, melyekhez megfelelő görbénk van. Itt elsősorban a parabolára gondolok az V. osztályban. S ha nem volna megfelelő görbénk — a drótparabola odahajlik, ahová éppen jól esik. Ha egyszer ez a tábla készen van, akkor az időmegtakarítást megoldottuk. Nem romlik el — egy tanárt kiszolgál. A sok felszabaduló idő pedig arra fordítható, hogy alaposabban begyakoroltassuk a függvényeket, arra használható fel, hogy sok függvényt mutassunk meg. A kézimunka terén veszteséget jelent. A tanuló nem rajzol annyit a táblára, mint máskülönben, de nem is itt van az ideje a vonalzó használatának, hanem a mértani anyag megtanításánál. S végeredményben nem is ezt az eszközt ajánlom. A harmadik megoldás ennek a másodiknak egy „technikailag“ kellemesebb megoldása lenne. Elég sok mumus van a matematikában. Engedjük már meg azt is, hogy a gyermekek játszódjanak egy kicsit. A HL, IV. és még az. V. osztályos tanulókra gondolok. Legyen játék a függvények ábrázolása — a lényeg is jobban megtalálja helyét. A második megoldás alatt leírt táblát nem kárpitozással oldanánk meg, hanem egyszerűen egy mágneses játékot készíttetünk. v Mi kell hozzá? Egy vaslemez és 15—20 drb. mágneses gomb. Egyenes* és görbe, minden úgy tapad a táblára, ahogyan nekünk tetszik. A gombok egy részét úgy készítjük el, hogy azokra az egyeneseket, görbéket reá lehessen erősíteni. (Éppenúgy, mint a kerékpárra a pumpát.) Akinek az lenne a kifogása, hogy fantázia az egész, annak már jóelőre megmondhatom, hogy ilyen táblát láttam, de nem függvényábrázolásra használják. Egy táblán ki is próbáltam, hogy lehet-e használni — lehet. Közeledjünk egy kicsit a harmadik osztályos gyermekhez. Elgondolható* hogy milyen örömmel játszik ilyen táblával egy gyermek, aki a fizikában tanult mágnességet a számtanórán már megvalósítva is látja. Feladom a kérdést. Hol van az a pont, melynek koordinátái + 4 és — 3? S erre a gyermek veszi a mágneses pontot, sétál vele jobbra négyet, lefele hármat s csattan a pont, helyén van. Veszi a második pontot, a harmadikat, sorba kirakja amennyire szüksége van. Most már csak keresztül fekteti rajta az egyenest és készen van az elsőfokú függvény ábrázolása. Még tanár sem kell hozzá. Hamar rájönnek, hogy csak két pont kell, s az egyenest máris feltehetik. Részletesen le kellene írnom ezt a felszerelést, de a lényege a fontos, a képzelet megadja a többit. Annyi bizonyos, hogy nem lesz maszatos a tábla, nem vesztegetem a sok időt a koordinátarendszer rajzolgatásával, s ami talán a legjobb benne : a gyermek játék közben tanulja meg az elsőfokú függvény ábrázolását. Otthon aztán jöjjön a milliméterpapír, a rajz, a magányos munka. —