Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 7. szám - Dr. Papp Ferenc: Mai koreszmék és a református iskola
146 Dr. Papp Ferenc : Mai koreszmék és a református iskola. Azok az eszmék, amelyek ma koreszméknek nevezhetők, s amelyek döngetik az iskola kapuját, és zörgetnek az ifjúság szívén is* az ifjúságot a magukénak igénylik, így sorolhatók fel: közösségi eszme, hivatás- és felelősségtudat. A közösség jelenti az ember társas kapcsolatait, a társadalmat* a nemzetet. Az eszme tulajdonképpen régi, csaknem olyan, mint az emberiség, de ma különösebb értelme, jelentősége és átütő ereje van. Az egyén a közösségért van, a közösségben a közösségért él, az élet minden javában csak mint a közösség tagja részesülhet,, céljai a közösség céljaival nem lehetnek ellentétben : a vett jókért életével, ha kell, vérével is szolgálja a közösséget. A tekintélyállamokban a közösségi eszme előbbi értelmezésben realizálva is van, különösen pedagógiai vonatkozásban. Az ifjúságot a közösségi életre kell nevelni, az egyén képességeit is csak azért kell kinevelni, hogy annál inkább tudja szolgálni a közösség érdekeit, az énnek, az egyén mécsesének el kell homályosulnia a közösség áradó fénye mellett. Az ilyen életre nevelésnek egyéninek kell lennie, de nem az egyén érdekében. Ez az egyéni nevelés azonban csak módszer kérdése, ember és ember között ugyanis a képességek, hajlamok, egyéniség tekintetében olyan nagy különbségek vannak, hogy a nevelés sokkal inkább célra vezet, az egyesnek a közösség szempontjából hasznos képességei és hajlamai annál inkább kifejleszthetők, ha a nevelés az egyén képességeit és hajlamait tekintetbe veszi. A közösség életére előnyös egyéni tulajdonságokat, képességeket, hajlamokat a közösség érdekében kell kifejleszteni. A közösség a maga céljait : a nemzet nagyságát és függetlenségét, egyéneiben és szervezeteiben egészséges létét, testileg-lelkileg egyaránt csak úgy tudja megközelíteni, ha a közösségnek minden, már a közösségi életre nevelt tagja élethivatásnak érzi és tudja azt a munkakört, amelybe a közösség állítja. íme a második koreszme : a hivatástudat. A közösség, a nemzet csak akkor valósíthatja meg céljait, csak akkor lehet erős és hatalmas, ha tagjai, az egyének is maradéktalanul betöltik hivatásukat, s mikor munkakörüket betöltik, teszik ezt azzal a gondolattal, hogy a nagyobb közösség céljait szolgálják. A közösségi eszme mindenekfelett domináló erejéből és jelentőségéből következik, hogy a közösség minden tagja, tehát az egyén, akár vezető, akár vezetett, munkaköre, hivatása mikénti betöltéséről felelősséggel tartozik a közösségnek. E felelősség személyes természetű, másokkal meg nem osztható : a közösség minden tagja felelősségtudattal töltse be hivatását. íme a harmadik koreszme : a felelősségtudat. Nagyvonásokban vázoltam a Ma koreszméit. Nem csupán kényszerűségből -— hiszen a Ma iskolája e koreszmék és az ezekből született harsogó jelszavak (népiség, fajiság) között folytatja munkáját —, de hitünk parancsa szerint is a „mindeneket megvizsgáljatok“ elvéből is következik, hogy ez eszmékkel szembenézzünk s meg-
