Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 6. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 135 ismertessük meg, csakhogy a névsor teljes legyen ; nincsen szükség rá, hogy a legapróbb részletességgel tanítsuk meg régmúlt vallásos fogalmakra ; meg aztán hogy olyan szubtilis aprólékossággal közöljük a vallások csontvázát. mint például az indiai vallásoknál, ahol még a Tripitaka részei is (Yinaja-pitaka stb.) a leggondosabb pontossággal vannak elősorolva, mintha bizony erre lenne legnagyobb szüksége egy ötödik gimnázistának. Megkapjuk így a vallások legprecízebben kidolgozott csontvázát szépen preparálva, de nem azt, amit az ötödik osztályban adni kellene : lényegszerinti eleven ismertetést a vallásokról — nem száraz tudóskodást —, lehetőleg minél kevesebb sallanggal, tehál úgy. amint azt egy serdülő megkívánja. Nem tudóskodva, hanem sokkal gyakorlatiasabban kellene tárgyalni e fokon azrfgvcs vallásokat. Az ilyen tárgyalási mód iránt a gyermekek is nagyon fogékonyak. A primitív vallási alakzatoknál például (fetisizmus, animizmus stb.) nagyobb gonddal kellene rámutatni a mai élettel kapcsolatos pontokra s bemutatni, hogy a primitív gondolatok mint kísértenek nálunk is a túlságosan begyökerezett babonaságokban (szerencsetárgyak, kísértetek stb.). ígv válhatik igazán gyümölcsözővé e kérdésekkel való foglalkozás. Nemcsak a gyeimek fogadja szívesen az ilyen eszméltetést, hanem ez egyúttal nagyon szükséges is, hiszen lépten-nyomon látja az ember, hogy a mai embernél, a modern embernél is milyen gyakran és sokszor egészen durva formában ütközik ki ez a vallásos alapréteg, a babonaság, amelyhez újra meg újra visszamenekül, mert nem öntudatos és nem eléggé szilárd Istenben való igaz birodalma, keresztyénsége. Es ez a gyakorlatiasság kellene, hogy végighúzódjék a tankönyv egész bevezető részén, azaz a nemkeresztyén vallások tárgyalásánál. Például vizsgálni azt, hogy milyen eszközökkel fegyelmez és szoktat a jóra a legtöbb fejlettebb vallásalak? így a Zarathustra vallása azzal a gondolattal, hogy a jó és a rossz cselekedetek egyaránt kamatoznak, tehát szükség fiatalságtól kezdve cselekednie a jót és kerülni a rosszat, mert a fiatalkorban elkövetett jó és rossz egyformán sokat kamatozik. Az indiai vallások ugyanakkor az újraszületések gondolatával igyekeznek hatni : becsülje meg az ember magát, mert különben nyomorúságra születik majd újra erre a világra és így tovább. Általában azonban azt kell szem előtt tartani e fokon a jó tankönyvnek, hogy a pogány vallások tárgyalásának csakis eszközi jelentősége lehet itten : a bibliai vallás jobb megértését előmozdítani, és a keresztyénség abszolút igényét ilyenformán is, azaz negative jobban kidomborítani. Csak így elevenedik meg a növendék, a serdülő ifjú számára a különben holt anyag. Csak így lesz az igazán élménnyé számára. Hajdúnánás. Dr. Horkay László Hoyyan tanítsuk a földrajzi névanyagot? Régebben a földrajzot csupán topográfiai és statisztikai adatok halmazának tekintették. Ezen múlt, hogy a középiskolában sokáig nem is emelkedett az önálló tantárgy rangjára, hanem a történelem vagy a természetrajz függelékeképpen tanították. A modern földrajz felülemelkedett a lexikális adattömegen, oknyomozó és szintétikus tudománnyá fejlődött. Ma már. mint iskolai tantárgy sem pusztán az emlékezetet terhelő adatok begyakorlására és rögzítésére, hanem elsősorban áttekintő világkép megrajzolására és földrajzi szemlélet kialakítására törekszik. Ennek ellenére földrajztanításunk szilárd vázának ma is a hegyvízrajzi és helyrajzi ismereteknek kell lenniük. Erre építhetünk rá minden más ismeretet. A névanyag megtanításának kérdése tehát ma is és mindig időszerű. Hiszen a tanulónak ez adja a legtöbb gondot. Bizony nem egyszer ez az a mumus, amiért a kisdiák nem tanulja kedvvel az egyébként érdeklődési köréhez oly közel eső tárgyat. Nehéz neki a sok név emlékezetbe vésése. Emiatt gyakran kedvét veszti, s érdeklődése is lelohad. Különösen, ha a tanár
