Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 6. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Magyar sorskérdések és a középiskola

130 Dr. Belohorszky Ferenc : Magyar sorskérdé.sek és a középiskola.

semmint realitás. Elismerjük, hogy ennek a nagy szintetikus gondolatnak átültetése a középiskolába és megvalósítása inkább idővel elérhető feladat, de nagyon távol vagyunk mégis attól, hogy az átfogó egészben éreznők ennek a gondolatnak érvényesülését szellemben, valóságokban a középiskolában. Úgy érezzük, akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha azt állítjuk, hogy a nevelőiskolából elsősorban az egységes és átjogú elv érvényesítése hiányzik legfőképpen, az az egységes indíték és irány, mely nélkül a nevelés nem is valósulhat meg a részletekben sem. Kivált akkor mondhatjuk el ezt, ha olyan nevelési eszményt tartunk szemünk előtt, mint a nemzetnevelés iránya. A nemzetnevelés is azonban csak akkor biztosíthatja az egységességet, ha közelebbről meghatározott, alapos elgondolású, gyakorlatilag keresztülvihető belső tényezőkön épül fel, sőt mi több, realizálódik is meghatározott törekvésekben, melyekkel a magyar iljút jövendő céljai felé vezetni óhajtjuk. Mindaddig azonban, míg a nemzetet a maga meglevőségében elsősorban politikumnak fogjuk fel, s a nemzetnevelés reális eszközeitől politikai kényességek miatt távolmaradunk, mindaddig nem is várhatunk ettől az eszmei iránytól sem alapos eredményeket a jövőben. Bár kétségtelen, hogy a nemzetnevelés a maga eszközeiben mindig bizonyos politikum is, kétségtelen, hogy itt határokat vonni nemcsak nehéz, de igen kényes is, mégis csak azt mondhatjuk, hogy a nemzetnevelés szempontjaiban nem szabad semmiféle politikumtól visszariadni, értve ezalatt azt a nemes nemzetpolitikai nevelési szolgálatot, melyre középiskoláinkban helyet, időt, módot is kellene nyújtani minden időkben. S különösen áll ez a mai helyzetre, még inkább a jövő szempontjaira.

Nem volnánk azonban igazságosak, ha el nem ismernék, hogy éppen bizonyos nemzeti feladatok felismerésének folyományaképpen nevelésügyünkben, különösen középiskolai vonatkozásban már történtek olyan lényeges és alapos intézkedések, melyek a nevelés ügyében is a magyar sorskérdések felé irányítják a figyelmet. S itt elsősorban a testnevelés, leventeintézmény mellett az újonnan bevezetett honvédelmi tantárgyra gondolunk. Kétségtelen azonban az is, hogy egyetlen tantárgy körében époly kevés lehetőség, mint amily kevés remény nyílik arra, hogy a megalapozás tökéletességére gondolhassunk. Olyan iskolai megoldásokra és meggondolásokra van és lesz szükség, melyekben a magyar sorskérdések egységesen és egyöntetűen megvalósulhatnak, sőt mi több, teljessé is válhatnak. Természetes, hogy erre elsősorban olyan szellemű tanári karokra és tanárokra, nevelőkre van szükség, akik magukban hordozzák, minden idegükben és egész vérükben azokat a sorskérdéseket, melyek nemzetünk legnagyobb problémái, s akik tisztában vannak azok jelentőségével is, elfogadják azok lényegét, s egész vérükkel, minden idegükkel azt szolgálni is tudják.

Melyek hát azok a sorskérdések, amelyek a magyarság létét szabályozzák, melyekre építeni lehet, s mélyeket nem nélkülözhetünk