Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 5. szám - Hazai irodalom
magyar, francia, angol és olasz nyelven írt naplójának ez az első kiadása. Széchenyi németül írt naplójának a keleti utazásról szóló s kerekded egészet alkotó részlete ugyancsak most jelenik meg először magyar kiadásban. A két napló nemcsak érdekes és értékes földrajzi, népi, néplélektani megfigyelésekkel van tele, hanem kicsillannak belőle a nagy embernek emberi, mondhatnánk pedagógiai elgondolásai is. A könyv olvasása nem könnyű. Az Előszóban azt írja Szekfű Gyula, hogy „elsősorban hazafias érzés kell ahhoz, hogy ezeket a szövegeket elolvassuk. De aki erre vállalkozik, meglepetve fogja tapasztalni, mily érdekes, tájat és embereket, idegenszerű szokásokat és örök emberi viszonyokat, apró alacsonyságokat és legmagasabb szellemet és erkölcsiséget állít elénk a napi feljegyzések pergő változatosságában.“ A Bevezetésben Kálnoky Hugó vázolja mindenre kiterjedően, hogy mint jutott el a kiadás gondolatához. Waldstein János gróf második felesége : Kálnoky Adél a szerkesztő-kiadónak nagynénje volt. Belső vágytól hajtva, a nagynevű rokontól hátrahagyott irományok között Széchenyi útjára vonatkozó rajzkönvvre akadt. Az ifjú Waldstein ugyanis ügyesen örökítette meg az út néhány részletét. Ettől hajtva, a család tovább kutatott, míg ráakadtak a naplóra : „Reise aus Schwarze Meer mit Széchenyi, den 24 Juni. 830. begonnen.“ Waldstein naplójának értéke és érdekessége természetesen eslsősorban a Széchenyire vonatkozó részletekből áll. Ha ugyanis igaz, amint a tanulmányi kirándulásokkal kapcsolatban hirdetni is szoktunk, hogy az ember lénye utazás közben általában közvetlenebbül, tisztábban nyilvánul meg, mint a megszokott keretek között mozgó mindennapi életben, akkor ez erre az útra is érvényes, amelynek során a résztvevők a legkülönbözőbb nehézségekkel küzdöttek, és sokszor arra kényszerültek, hogy kettesben töltsék idejüket, minden más érintkezési lehetőség kizárásával A négyszemközt lefolyt bizalmas beszélgetések, amelyeket a két barát a hosszú és gyakran fáradalmas úton egymással folytatott, és amelyeket Waldstein naplója részben szószerint híven megőrzött, új világot vetnek Széchenyi sajátságos egyéniségére és gazdag lelkivilágára. Széchenyi különösen azokban a nehéz napokban tárja fel őszinte bizalommal lelkét barátja előtt, amikor súlyosan megbetegszik és kételkedik felgyógyulásában. Éppen azért, mert nem könnyű olvasmány a két napló, jár sok okulással, mivel gondolkodhatunk, elmélkedhetünk közben, és igazán be-bepillanthatunk a legnagyobb magyar lelkivilágába. A mostani idők is beigazolták a Világ-ban 1831-ben testet öltött gondolatait: „A magyar bízzék magában, segítséget senkitől se ne várjon, se ne kívánjon, hanem egyesüljön, merjen, s maga magán segítsen.“ Csak nemzetünk oktatói beszélhetnek így. Budapest. Dr. Horváth Károly. Szimyoghy Farkas: A zilahi diákélet Ady Endre korában. Elbeszélések. Kecskemét. Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. 1943. Szerző kiadása. Szerző, mint a zilahi református kollégium volt növendéke, ifjúkori emlékeiből szedegetett össze egy csokorra való virágot. Boldog békeidők levendulaillata árad azokból a képekből, melyekben a régi pátriárkális szellemű nevelők elnéző és megértő szeretettel állnak a diáktavasz fellángolásai, erőpróbái, apró kisiklásai mellett. Érdekes és jellemző az a néhány vonás, mellyel az irodalom útján elinduló Ady Endre első mérlegretételét jeleníti meg az önképzőköri elnökválasztás alkalmával. De igazán lélekbelátó erő és költői hang azokat az elbeszéléseket járja át, melyekben az öregkor szemüvegének reális látása az „őszikék“ hangulatát, bölcseségét kapcsolja össze az ifjúkori ábrándvilággal. A humor és meghatottság drága könnyei egybefolyva csillannak meg szemüvege alatt. Ezek teremtő erőtől duzzadó hangulatképek. A szerző a 11 elbeszélésbe foglalt művet „öreg scholájának“ ajánlja hálája és tisztelete jeléül. Az öregdiák szeretete, büszkesége és hálája lélekformáló értékűvé teszik elbeszéléseit. A tiszta jövedelmet is a schola ifjúsági könyvtárának helyreállítására adományozta, hogy — ha minden ábránd szétfoszlik és elmúlik is — a többszázados kollégium éljen. Kecskemét. Soós Tamás•
