Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 5. szám - Rágyánszki Pál: A korszerű magyar nyelvi és irodalmi érettségi
Rágyánszki Pál: A korszerű magyar nyelői és irodalmi érettségi. 103 szellemi fejlettsége, továbbá tárgyismerete a középiskolai, illetve leánykollégiumi tanterv mértéke szerint oly fokon áll-e, amely őt az egyetemi és főiskolai, illetőleg az 1926. évi XXIV. te. 31. |-ában megállapított felsőbb tanulmányokra képessé teszi." Az érettségi vizsgálatoknak e kettős célkitűzésével szemben az Általános Utasítások a mai középiskolai nevelés elé hármas célt tűznek ki : vallásos alapon erkölcsös polgárrá való nevelést ; a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttatását ; s végül az egyetemi vagy más főiskolai tanulmányokra való képessé tételt. E hármas célkitűzés közül tehát az érettségin csak kettőt vizsgálnak meg az Érettségi Utasítások értelmében, de ezeket is jelzőik nélkül, míg a harmadik célkitűzés vizsgálat lan marad. Természetes tehát, hogy a gimnáziumi nevelés és az érettségi célkitűzés között a múlt gyakorlatában felismert s fentebb említett szoros kapcsolat helyességének felismerése jegyében oly Érettségi Utasításokra van szükségünk, amelyek a gimnáziumi nevelés célkitűzéseit egészben teszik vizsgálataik tárgyává. • Az Érettségi Utasításokat könnyű volt összhangba hozni az Ált. U.-kal akkor, amikor jelzők nélküli kettős cél állott a gimnáziumi nevelés irányítására. Ma azonban sokkal nehezebb ez a kérdés, nagy körültekintést kíván, különösen akkor, amikor mértékkel nem mérhető, formális nevelésünk által létrejött értékekről is ítéletet kell mondanunk. A mai érettségi vizsgálat célját — gimnáziumi neve>lésünk hármas* célkitűzésének megfelelően — úgy lehetne meghatározni, ha azt mondanék, hogy : ,,Az érettségi vizsgálatok célja az, hogy kipuhatolja a vizsgálatra jelentkezett tanuló jellemét, szellemi érettségét, végül felsőbb tanulmányokra való alkalmasságát.“ Természetes azonban az, hogy e hármas célkitűzés nem vizsgálható minden tárgyon keresztül, azonban az általános célkitűzéssel kapcsolatban kell legyen az érettségi vizsgálat mindenegyes részcélja ; így természetesen a magyar nyelvi és irodalmi vizsgálat célja is, amely azonban tökéletesen egyesítheti magában a kitűzött hármas vizsgálati célt. Az első vizsgálati szempont szinte felkínálja azt, hogy az érettséginek legyen eszmei célja is és ne csak bizonyos formai (külső-belső) és anyagi céljai, mert az érettségi nem maradhat pusztán vizsgálat, miként egész nyolcévi tanításunk sem volt az, hanem valami lelkiértéket is kell adnia, olyat, ami eszmei magaslatra viszi az értéket és az életben útjelző lesz. Folyik ez abból az elgondolásból, hogy az érettségin az egész ember legyen a vizsgálati szempont s ne annak egy töredéke : akár szellemi érettsége, akár anyagismerete, akár pedig irodalmi érzéke. A mai érettségi észmunka. Minden észmunka, mely követelményként áll fenn, félelmetes. Erkölcsi értéket és megbecsülést akkor szerzünk az érettséginek, ha nemcsak az értelem, hanem az érzelem munkájává is tesszük. Természetesen ennek megfelelően kell az érettségi vizsgálatok külső formai megnyilvánulásait is megteremtenünk. A múlt kitermelt bizonyos formai eljárásokat, melyek azonban a mai érettségin csak nagy megkötöttséggel használhatók. Ilyen külső formai eljárás volt az, hogy a tanár kiadta a tételt a jelöltnek, aki azután, ha rákerült a sor, összefüggően adott tanúbizonyságot arról, hogy a tétel tényismeret i részét tudja. Ezzel az eljárással valóban azt tette, amit
