Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 4. szám - Megjegyzések
88 Megjegyzések. Ennek szükségességét megérlelték az elmélyülő szellemi műhelymunkát aggasztóan megzavaró bizonytalanságok, amelyek a magyar irodalmi nevelő oktatásnak új tantervéhez kiadott utasítások végrehajtása és a tankönyvek kétségbevonható használhatósága nyomán álltak elő.“1 Csaknem ezek a vádak hangzottak el a budapestvidéki és a szegedi tankerület főigazgatói értekezletén is. Ez elhangzott vádak kétségtelenül meglévő tényeken épülnek, de vájjon miért állnak fenn? Az elgondolások önmagukban rejlő ellentmondásain, továbbá a növendékekre háruló, szellemi képességüket meghaladó munkakövetelményen, végül a tankönyvek támogatásnélküliségén túlinenőleg bennünk, a nevelőkben, kell keresnünk a hibát. A szabadságnak, mellyel a lanterv igen helyesen enged teret a tanár egyénisége kifejtésének, fel nem készültségünk folytán nem tudtuk hasznát venni, másrészt a szabadság örve alatt — jelenkorunk szelleméből folyik — nevelésünket sok esetben nem akartuk megtölteni azzal, amit mi kaptunk, hanem elszakadva attól, hittük csalhatatlanságunkat, s jelenkorunk nagyon vitatható problémáival és látásával töltöttük azt meg. Ezzel a nevelői magatartással szemben volt egy másik — talán kicsi, talán nagy — csoport, amelyik nem tudott elszakadni a magyar múlttól, benne élt mégis a jelenben, s megtalálta az igazi utat a magyar nyelvi és irodalmi nevelés terén a fennálló körülményekben (T., H. II., Á. U.) rejlő nehézségek ellenére is. Ennek bizonyítására legyen szabad egy értekezleten elhangzott beszédemből idéznem : „A küzdő magyar lélek ihlettől feszült tárgykeresése, alakítása és kifejezése a tárgya megismerésünknek, nem feledkezve meg arról a jelentésről sem, mellyel az alkotás időtlen-időkig — értékálló jellegénél fogva — hat, munkál és formál nemzedékeket az egyetemes magyarság célkitűzéseinek valóra válása érdekében. Nevelés a feladatunk az ismeretek szereztetésén keresztül. Ezt csak úgy végezhetjük el eredményesen, ha az alakítás, kifejezés és jelentés hármas vizsgálatán keresztül elvezetjük növendékeinket az örök magyar .lélekhez. Ez lesz az az állandó, melynek esetleges vonásait vizsgálva, láthatjuk a korok és ízlések egymásutánját, s életünk beágyázásának történeti alapját nyújthatjuk.“ Ez az idézet rávilágít arra az irodaiomszemléletre, mely túlnő az anyagszabta korlátokon, megtalálja érvényesülésének lehetőségét minden megkötöttség ellenére is, de rávilágít a módszerre is, amely a tényismeretből indul el, s jut az eszmei valóságok világába. Nem volt „öncélú“ az irodalom tanítása, és nem volt puszta ,,észtélizálás“ ott, ahol kellő tudással és felkészültséggel láttak neki a réginél sokkal nehezebb munkának. A baj ott lappangott, hogy az új tanterv készítői nem számoltak az átadók képességeivel és rátermettségével, illetve képtelenségével és rá nem termettségével. így alakult ki az a helyzet, hogy mind tárgyi, mind módszertani szempontból, zavarok állnak fenn. Az analitikus módszert ugyanis igen sokan rosszul értelmezték és értelmezik ma is, továbbá nem vették észre, hogy nagyon egyoldalú gondolkodásra nevel, s azt, hogy valamivel ki kell egészíteni. Az analitikus módszer nem jelenti a felületi szétteregetést, felület-megbolygatást, nem annyira hosszmetszete a műnek, mint inkább keresztmetszete, de nem egy, hanem végtelenül sok egymással párhuzamos síkban. E síkok annyira közel állnak egymáshoz, hogy a mű mindenegyes pontját érintik. így a mű valamennyi alkotó tényezője egy-egy vizsgálati sík. így jutunk a mélyre, a gyökerekig való ásáshoz. Hogy félreértés történt ebben a kérdésben, azt mutatja az. hogy a budapestvidéki tankerülel főigazgatói értekezletén javaslatba hozott magyar nyelvi és irodalmi érettségi-formaelgondolás az analitikus módszer helytelen értelmezésén épült fel, s senki sem vette észre — jegyzőkönyv alapján szólva —, hogy nem ez az igazi analitikus módszer, és nem ez a helyes gondolkodásra való nevelés módja. Nem azért, mert felületes. El kell jutnunk odáig, hogy a szó több a művészi alkotásban, mint pusztán, vag5r a szótárban : felemelkedhetik az eszmejelölés fenségéig.'Ilyen körülmények között az analitikus módszerrel megindított vizsgálatunk során az egész egy ponton való felületi szétbontása után nem 1 Csanády Sándor: Irodalmunk korszerű tanításának kérdése. Prot. T. Sz. XVII. évi. 1. sz. 14. o. \
