Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 9. szám - Palumby Gyula: Néhány szó a Diákkaptár mozgalomról

204 Palumbij Gyula : Néhány szó a Diákkaptár mozgalomról.

nek arra, hogy az általuk annyi fáradsággal, tudással és lelkességgel előkészített tervezet a gyakorlatban is valóra váljék. Ez pedig tőlünk függ. Kétségtelen, hogy az első évben lesz sok zökkenő, de éppen ennek tanulságai alapján építsük ki minél teljesebbé a leventeképzést. Ne mondja senki : katonásdi. Ellenkezőleg, az eddigi katonáskodás igyekszik iskolaszerűvé válni. Ezért kell nekünk hivatásos nevelőknek teljes szívvel melléállni ifjúságunk nevelése, honvédelmünk erősítése és a szebb magyar jövő felépítése érdekében.

Hajdúböszörmény. Dr. Sarkadi Nagy Sándor.

Néhány szó a Diákkaptár mozgalomról.

Az Országos Református Tanáregyesület közgyűlésén, az egyesület elnöke megnyitó beszédében a mai pedagógiai kérdések közül különösen kettőt emelt ki: a tehetségkutatást és a Diákkaptár mozgalmat. Valóban mind a kettő az utóbbi években az érdeklődés középpontjába került, valószínűleg nemcsak azért, mert újdonság és bizonyos fokig pedagógiai divatcikk, hanem elsősorban azért, mert mindnyájan megéreztük mögöttük a rejtőző lényeget. Az első képességeket keres és kutat, a második meglévő képességeket továbbfejleszt és irányít. Az előbbi a magyar népi rétegekből új magyar társadalmat teremt, az utóbbi kimondottan egy társadalmi réteg számára „magyar zsidókat“ akar nevelni. És amíg a Tanártestület elnöke a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg a magyar protestáns iskoláknak arról a tevékenységéről, amit a tehetségmentő mozgalom terén kifejtettek, addig annyira szomorú képeit festett iskoláinkban a Diákkaptár mozgalom mai állásáról. Bizonyos vád is volt ezekben a szavakban, mintha egyházi iskoláink nem tudnák, vagy nem akarnák megérteni ennek a nemzetmentő mozgalomnak a lényegét.

1. Az első kérdés tehát, amivel szembe kell néznünk, az, hogy felekezeti iskoláink hogyan reagálnak a Diákkaptár mozgalomra ? Érdekes megfigyeléseket tehetünk, ha utánanézünk a gyakorlatban a kérdésnek. A legtöbb helyen ugyanis folyik a munka, vagy legalább is felvették a munkát, sőt az évvégi értesítők is részletes beszámolót hoznak a kaptárosok tevékenységéről, de a beszámolókból mégis kiérzik, hogy csak papírmunka az egész. Azért van, mert kell, mert a felettes hatóságok esetleg főnéven veszik, hogy ilyennel is foglalkozik valaki. Sok kollégától hallottam magam is keserű beletörődéssel a megállapítást: nem a mi református szellemünknek való, sok benne az erőszakoltság, csak azért csinálom, mert nem akarunk a többinek alulmaradni stb. Sok helyen azonban kisebb hangoskodással és kevesebb adminisztrációval olyan szép eredményt érnek el a kaptárosok, hogy egy gyengébben menő kereskedelmi vállalatnak is bizony becsületére válnék. Mi tehát most már az igazság? — kérdezzük kétségek között Pilátus módjára.