Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 2. szám - Megjegyzések

40

Megjegyzések.

A diáktükör kissé túlzott képet vetít elénk a tanárról, de sok igazság is van ebben a rajzban. A diák szeme éles, de több szem többet lát elv alapján a diákság közös meglátásai még pontosabbak. Nem bántó a kép, de tanulságos. Hibáink ismerete csak segít bennünket abban a törekvésünkben, hogy lehető legjobban járuljunk hozzá a bontakozó gyermeki lélek, élet kifejlődéséhez.

Budapest. , Papp Elemér.

MEGTEGYZÉSEK I

Géresi Kálim'111.

; - 1841. XII. 25—1921. I. 23.

(Szülelésének százados évfordulójára.)

A most múlt karácsony első napján volt száz esztendeje, hogy Géresi Kálmán született.

Géresi Kálmán sokkal mélyebben belevéste a maga nevét a debreceni Kollégium életébe, a debreceni, általában a magyar közoktatás és közművelődés történetébe, mintsem hallgatással mehetnénk el ez évforduló mellett. A megemlékezésben részt illik vennie a Protestáns Tanügyi Szemlének, már csak azért is, mert hivatalos közlönye az Országos Református Tanáregyesületnek, amely a Tiszántúli Református Tanáregyesületből nőtt ki, abból a testületből, melyet mintegy másfél évtizedig (1882—96) Géresi Kálmán vezetett, mint elnök, bölcsen és sikeresen.

Géresi, mint Debrecennek annyi kiváló férfia, nem a kálvinista Rómában látott napvilágot, Viskről, Máramarosnak ebből a kedves fekvésű, nagyrészt magyar lakosságú, koronavárosnak nevezett községéből, annak is a parókiájából származott ide. Géresi ugyanis apai és anyai ágon egyaránt papi családnak volt az ivadéka ; hogy Debrecenbe került, azt is anyai nagybátyjának, Lugossy Józsefnek, a híres kollégiumi tanárnak, a polihisztor tudósnak köszönhette, akit Géresi mindhalálig nevelő atyjaként tisztelt.

Géresi, bár sohasem feledkezett meg kies szülőföldjéről, teljesen összeforradt Debrecennel; összeforrasztotta kollégiumi diáksága (1854—61), kollégiumi tanársága (1874—96), tankerületi főigazgatósága (1896—1919), amihez járult Csokonai-köri alelnöki, majd elnöki tisztsége, amely a kör alapításától, 1890-től az ő haláláig, 1921 elejéig terjedt.

Ez az összeforradás azonban nem jelent eldebreceniesedést, főkép abban a kedvezőtlen értelemben, amelyben Kazinczyék használták. A szűkkörű és elfogult vidékiességtől megóvta Géresit az a tizenkét év (1861-—73), melyet nagyrészt Budapesten és kisebb részben Geszten töltött. E hosszú idő alatt befejezte teológiai tanulmányait, latin és görög nyelvismeretét kiegészítette a némettel és franciával, egyetemi előadásokat hallgatott a történelmi, irodalomtörténeti és nyelvészeti tárgyak köréből, közvetlen érintkezésbe került Hunfalvyval és Budenzzel, a legnagyobb nyelvtudósokkal, továbbá Gyulaival, az irodalmi élet mindinkább elismert vezérével, szóval olyan nagy képzettséget és általános műveltséget szerzett, mintha a legjelesebb kollégiumi diákok példájára külföldi akadémiákat járt volna.

Debrecennel azonban ez időben is megmaradt a kapcsolata, különösen áltól kezdve, mikor Tisza Kálmán házába, Tisza István mellé került nevelőnek, 1868—73. Évről évre elhozta zsengekorú növendékét a debreceni Kollégiumba vizsgázni, aki mint magántanuló négy év alatt (1869—73) végezte el a gimnázium I—VI. osztályát. E nevelői évek örökre összefonták Géresi Kálmánt és Tisza Istvánt előbb a tanítás és nevelés, később a barátság eszményi szálaival,