Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 2. szám - Papp Elemér: A tanár a diák szemében
38 Papp Elemér : A tanár a diák szemében. üldözi. Míg az alsó három osztályban a tanár a diákok szemében a fegyelem őre, a kamaszkorban a hősi vezér, addig a serdülőkorban a tanár a tiszteletreméltó egyéniség legyen. Ezek a fiúk azt kívánják, hogy néha-néha térjen el a tanár szaktárgyától, s saját élettapasztalataiból is nyújtson valamit. A kísérleti kérdésekre adott feleletek között számos ilyennel találkozunk : a tanár eltérhet a tárgyától, foglalkozhat aktuális kérdésekkel is, s ezzel óráját is változatosabbá teszi. Vagy : „ne csak tárgyával foglalkozzék, hanem kapcsolja be abba élettapasztalatait is“. Az ilyen kitérésektől várja a tanuló azt, hogy tanárával személyi kapcsolatba jusson. Nem minden tanárral szemben törekszenek erre, csak azzal, akiről tudják, hogy bizalommal fordulhatnak hozzá. Azt aztán kitűnően megérzik, vájjon melyik tanár érti meg kívánságaikat, érti meg gondjaikat és bajaikat, s melyik tanár megy el apró bajaik mellett érdeklődés nélkül. A személyi kapcsolatok utáni vágy, mely ennek a kornak igen fontos jellemzője, csak akkor jut igazán kifejezésre, ha a tanár tiszteletet érdemlő egyén ; az ifjúság atyját keresi a tanárban, ki minden problémájában segítségére siet. Jaj azonban annak a tanárnak, kiben csalódnak, s ez a csalódás könnyen bekövetkezhet, minthogy az ifjúság ebben a korban nem akar a kompromisszumokról tudni, s erkölcsi rigorózitásában feltétlen jellemszilárdságot, nagyvonalúságot s emberiességet kíván! Igen érdekes jelenség azonban az, hogy amennyiben a tanár a növendék magánéletébe akar behatolni, rideg visszautasításra talál. Szerepe csak akkor kezdődik, ha a diák keresi fel problémáival. Szigorúan elítélik azt a tanárt, aki magánéletük, szerelmi életük után érdeklődik : „mi köze a tanárnak ahhoz, hogy milyen a magánéletem“ — fakad ki az okvetetlenkedő ellen a VII.-es diák. Pedig sokszor még szerelmi bánatukban is felkeresik a tanárt. Ez azonban már „más“, itt szükségük volt a tanár jóindulatú tanácsára. Tehát a tanár csak mutassa a jóindulatot, hogy adott esetben nyugodtan fordulhassanak hozzá a diákok, de előre ne tegyen lépéseket. Attól a tanártól, akivel nem akarnak személyi kapcsolatba jutni, aki „csak tanár“, szemben a „nevelőkkel“, attól az igazságosság, komolyság és valódiság mellett alapos szaktudást kívánnak. Jaj a kontárnak, aki nem-tudását egv valamennyire is intelligens osztály előtt elárulja! A lexikonok adataiból a kérdések egész tömegével rohanják meg az ilyen tanárt, hogy zavarbahozzák, s félig-meddig képzettségének beismerésére kényszerítsék. No, de nem olyan veszélyes a helyzet. Az ember nem mindentudó, sha a jó tanár alkalmilag valamely kérdésben mutatkozó tájékozatlanságát beismeri, ezáltal még nem fenyegeti az a veszély, hogy a tanulók nem fogják értékelni. Sőt akkor szenvedne tanári tekintélye csorbát, ha játszaná a tudóst, közben nem ért hozzá, s erre a tanulók mutatnának rá. Minthogy az érési korban lévő fiúkat a világnézeti kérdések is erősen foglalkoztatják, a tanáron keresztül szeretnének a filozófia, a vallás, a politika rejtelmes világába is behatolni. Kíváncsiak a tanár
