Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 10. szám - Megjegyzések
234 Megjegyzések. A tanult dallamokat más zsoltár- vagy dícséretversekre is kell énekeltetni, mert csak így szereznek jártasságot a növendékek az énekeskönyv gyakorlati használatát illetőleg. Az iskola mindennapi élete sok alkalmat és módot nyújt egy-egy alkalmas énekvers eléneklésére, s ezáltal a valódi református lelkiség kialakítására, vallásos élmények koncentrációjára. Az iskola egy nagy család, egy szűkebb és valódi családi körnek a folytatása. Míg régen a családból hozta magával a gyermek a zsoltárt, most az iskola kell, hogy visszajuttassa azt a gyermek által a családba. Mindez az oktatótól függ. A magyar protestáns, elsősorban református egyházak mindenkor megbecsült ének-zene ügyének legexponáltabb helyén álló őrei, misszionáriusai a tanítók és tanárok voltak és lesznek. Vajha mindnyájunk lelkét áthatná és megihletné a musica sacranak szent és fölséges volta, s széjjel e kis országban hirdetnők és tanítanék a szent zenét, mert mint Luther mondja: „Minden embernek szól a parancs, hogy szolgálja és hirdesse Isten igéjét minden eszközzel: nemcsupán szóval, hanem írásokban, festményekben, szobrokban, zsoltárokban, énekekben, hangszerek zengésében, mint a zsoltár is mondja : Dicsérjétek az Urat, áldjátok 6 szent voltát...“ Nyíregyháza. Vikár Sándor. MEGTEGYZÉSEK A legszükségesebb szavak és fordulatok kérdése a német nyelvtanításban. 1941-ben jelent meg Tettamanti Bélának ,,A legszükségesebb német szavak és fordulatok“ című munkája. Segédkönyvnek szánta a középiskolai német nyelvtanításhoz. A terjedelmes előszóból kitűnik, hogy a kérdést alaposan tanulmányozta és avval a kéréssel ajánlja munkáját a német nyelvet tanító szaktársainak figyelmébe, világosítsák fel arról, hogy törekvése mennyire sikerült. Az alábbiakban tehát nem a munkát szándékszom ismertetni, hanem a használhatóságára vonatkozólag szeretnék néhány megjegyzést tenni. Amint már mondottam, a munka alapos tanulmány és fáradságos munka eredménye. Aki tanítása folyamán ilyesfélével próbálkozott, csak az tudja valóban értékelni azt a küzdelmet, megfontolást, sok mindenre való gondolást, amivel az ilyen munka jár. De a szerző az előszóban maga is példát ad arra, hogy milyen viszonyba kerülhet egy ilyenfajta szógyűjtemény valamilyen konkretebb nyelvtanítási feladattal. Összehasonlítja munkáját Raj Ilonának „Alltagsleben in Gesprächen“ c. könyvének anyagával és a két könyv közös szóanyagát 75-2%-ban állapítja meg. Vélekedésemben ebből a példából kívánok kiindulni, illetve tapasztalataim tartógondolata az, hogy az ilyen szójegyzék megközelítően tökéletes csak akkor, ha a gyakorlatból fakad. Mit értek ezen ? Vita tárgya nem lehet, hogy a tanuló környezetével kapcsolatban minden alkalmat fel kell használnom a beszéd gyakorlására (szemléltetés). Ezért természetes, ha megkérdezem : „Wer ist Herr X?“ A felelet : „Herr X ist
