Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 10. szám - Vikár Sándor: Az iskolai egyházi énektanítás, mint a vallásos nevelés egyik eszköze

Vikár Sándor. Az iskolai egyházi énektanítás, mint a vallásos nevelés eszköze. 229

azt a drága lehetőséget, hogy a legközvetlenebb, legőszintébb szívből jövő módon fejezhessék ki örömüket, bánatukat, kérésüket és hálájukat Teremtőjük és mennyei édes Atyjuk előtt.

Már pedig szomorúan, de nagyon őszintén és kertelés nélkül kell megállapítanunk, hogy a mi magyar iskolapolitikánk semmiképpen nem áll a lélek harmonikus kiművelésének alapján, amely harmonikus műveltségben méltó helyet foglal el az ének-zene. A mi iskolai nevelésünkről, ha a dolgoknak alaposan utána nézünk, sajnálatos módon meg kell állapítani, hogy az zenétien nevelés. Áll ez egyaránt minden iskolatípusra, elemi, közép- és felsőfokú oktatásunkra egyaránt. Ne tévesszen meg senkit a tantervekbe felvett énekórák csekély vagy még csekélyebb száma. A kivitel a fontos, a tartalom, amellyel ezeket az énekórákat megtöltik. Az itt mutatkozó eredmény az, ami elszomorító nemcsak művészi szempontból, hanem elsősorban nemzeti szempontból és még közelebb : egyházi szempontból is. Azért hangsúlyozom a világi ének-zene fontosságát is, mert a nélkül eredményes egyházzenei képzés sem gondolható el. Mi tehát a tényleges helyzet a mostani iskolai énektanításnál? Nézzük meg röviden a világi, majd egyházi ének-, illetve zenetanításunk tantervét, csak úgy nagy vonásokban.

Legfőbb jellemzője a melléktantárgy jellege. Ezzel körülbelül mindent ki is fejeztünk. Kifejeztük azt, hogy nem fontos a tanítása és tanulása, hogy sem diák, sem tanár nem sokra becsüli, hogy szükséges rossz képpen valamelyik kevés óraszámú tanárral, jobb esetben a helybeli kántorokkal láttatják el annak tanítását. Hogy a magyar dal kultusza a nemzeti nevelésnek egyik legfőbb tényezője, hogy egyházi iskoláinknak éppen az egyházias nevelés kellene, hogy adjon egyházi jelleget és létjogosultságot, az egyházias nevelésnek pedig egyik legfőbb segédeszköze a dal, az egyházi ének, illetékes fórumok előtt az még, sajnos, most sem elég világos. Egy kis csoportnak, lelkes és fanatikus gárdának szívügye a világi és egyházi zene, rajtuk kívül süket fülekre talál a népi magyar dal, s vele kapcsolatban a komoly egyházzenei nevelés problémája.

*

Minden zenei nevelésnek korán, már az óvodában, vagy legalább is az elemi iskolában kell elkezdődnie. Az a gyermek, akinek elemi iskolai évei alatt sok zsoltárt és egyházi éneket csöpögtettek a szívébe, leikébe, mindenkor, még felnőtt korában is szívesen fog énekelni, felnőtt korában is szívesen fog érdeklődni az egyházi zene iránt, mert lelki szükséggé lesz számára a szent muzsika, mert felnőtt, érett korában fog kibontakozni, kiterebélyesedni lelkében az a kicsi fácska, melynek magját gyermekkorában vetették el szívében. Ezért nem kell visszariadnia a tanítóknak attól, hogy értelmileg nehezebb zsoltárokat is megtanítson kis növendékeinek, mert ez a munka is meghozza gyümölcsét, ha később is.

Mint előbb hangsúlyoztam, mindenféle zenei nevelésnek korán kell kezdődni, már az elemi iskolai korban. A világi énektanítás