Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 10. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: A magyar cserkészet átalakítása
218 Vitéz dr. Bessenyei Lajos : A magyar cserkészet átalakítása. gadja el életének alapjául a cserkésztörvényeket, és annak megtartására egész életére fogadalmat tesz. A cserkész ezután önmaga neveli magát cserkésszé, mely abból áll, hogy minden kötelességét példaadóan igyekszik teljesíteni, de ezzel sohasem elégszik meg, hanem mind újabb és újabb kötelességeket keres. Élete a szakadatlan szolgálat, mégpedig kizáróan önzetlen szolgálat. Hogy ezt megtehesse, Istentől kapott képességeit igyekszik legjobban kifejleszteni, fogyatékosságait eltüntetni, tudja, mi a felelősség és közösség, egyaránt megtanul engedelmeskedni és parancsolni, képes mindenhol megállni a helyét, boldogulni a jég hátán is és általában magából oly egyéniséget kialakítani, akire a nemzet mindenkor megbízhatóan és biztosan számíthat.“ Igen, ilyen a magyar cserkészet életformája, így élt a múltban, és így kíván élni a jövőben, ekként munkálkodott és fog is munkálkodni. Sorsát azonban mégsem kerülhette el: a közelmúltban a képviselőházban megtámadták. Az egyik képviselő a következőket mondotta :2 ,,Ha már itt tartok a leventekérdésnél, fel kell vetnem a cserkészet kérdését. Ne vegyék rossz néven tőlem a cserkész-Earancsnokok, nekem azonban régi elvem, és ezért interpelláltam is, ogy ebben az országban csak egyetlenegy ifjúsági szervezet legyen : a leventeintézmény. Ismerjük az egész cserkészetet és tudjuk, hogy tulajdonképpen pacifista eredetű, a nemzetköziség gondolatában született meg egy angol kém kezdeményezéséből. Tessék a cserkészetet teljes egészében beolvasztani a leventeintézménybe, ne legyen itt elkülönítés.“ Ezek súlyos vádak, amelyek azt állítják a magyar cserkészetről, hogy nemzetközi, pacifista, felesleges. Bár könnyű volna megcáfolni ezeket a téves állításokat, de mégsem teszem, mert nem ezt tekintem most feladatomnak. Pusztán utalok arra, hogy a képviselőház ugyanazon ülésén egy másik képviselő a maga felszólalásában már kimutatta e vádak tarthatatlanságát,3 de még alaposabban és részletesebben, meggyőzőbben megtette ugyanezt a mostani főcserkész imént említett cikkében, valamint további két tanulmányában.4 Egy pontra azonban magam is elmondom az egyéni felfogásomat, ez pedig az a kérdés, hogy az 1939. évi II. tc.-kel kapcsolatban, mely a leventeséget törvényesen és minden magyar fiúra nézve — kivéve a nyomorékokat — kötelezően megszervezte, vájjon nem vált-e csakugyan feleslegessé a cserkészet? Szerintem ma is szükség van a cserkészetre. Mert a cserkészet és leventeség két különböző intézmény, amelyeknek működési területében vannak ugyan egymást érintő részek, de a célkitűzésük lényegileg mégis más-más irányt 2 Képviselőházi értesítő. Az országgyűlés képviselőházának 273. ülése : 1942 június 26-án, pénteken. Palló Imre képviselő beszéde. 3 Ugyanezen gyűlésen Szabó Gyula képviselő beszéde. 4 Vitéz nemes kisbarnaki Farkas Ferenc: ,,Lehet-e a cserkészmunka valaha is felesleges?“ — „Még egyszer és utoljára a cserkészet „nemzetköziségéről“. Megjelentek a „Vezetők lapja“ 1942 július és aug. havi számaiban.
