Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 9. szám - Dr. Losonczi Zoltán: Melich János
Ur. Losonczi Zoltán : Mel ich János. 194 Magyar Nyelvőrbe s a Nyelvtudományi Közleményekbe. Régibb cikkei nagyrészt szómagyarázatok, s általában e szófejtő jelleg uralkodik munkásságának első tíz esztendejében. Nagy szüksége is volt erre a magyar nyelvtudománynak, mivel eredeti szavaink nagy részét Budenz József ugyan tisztázta Magyarugor Szótárában, jövevényszavainkra vonatkozólag azonban hiányoztak az összefoglaló munkák. Melich Jánost indogermán, német és szláv nyelvészeti ismeretei, amelyeket több tanulmányút segítségével is bővített, jövevényszavaink kutatására rendkívül alkalmassá tették. így német jövevényszavainkról három munkája is jelent meg ebben az időszakban : a „Német vendégszók“ (Magyar Nyelvőr 1895, 14 s kk.), „Melyik nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai?“ (Bp., 1900) s a korán elhúnyt Lumtzer Viktor szepesi születésű tudóssal együtt írt „Deutsche Ortsnamen und Lehnwörter des ungariscken Sprachschatzes“ (Innsbruck, 1900). A Nyelvtud. Közlemények 1902. évfolyama pedig megkezdi „Szláv jövevényszavaink“ c. hatalmas munkájának közlését. Mindezek a tanulmányok, valamint ezekkel egyidőben írt számos kisebb szótörténeti cikke igaz módszerességről tanúskodnak. A hang- és jelentéstani szempontok mellett a művelődéstörténeti tanúságokat is tekintetbe veszi. Érdekes, hogy ekkor merül fel már tudatában a magyar etimológiai szótár gondolata. Kluge német szófejtő szótáráról írt ismertetését ugyanis azzal az óhajjal zárja, „vajha nálunk is találkoznék egy Kluge, aki, ha nem is az összes szókincsről, de legalább az irodalmi nyelv szavairól az eddig tett kutatások eredményeként megcsinálná a mi etymologiai szótárunkat“ (1. Nyelvtud. Közlemények 1895, 250). Bizony szinte hihetetlen szorgalom, csüggedést nem ismerő tudományos kutatás kellett még ahhoz, hogy e nagy mű majd évek múlva igazán megindulhasson. S e munka javarészét Melich maga végezte el. A szófejtő tanulmányokon kívül Melich már ekkor is szívesen foglalkozott nyelvemlékeinkkel. így több cikket írt egyes kódexeinkről, azonfelül kiadta a „Gyöngyösi latin-magyar szótártöredék“-et (Bp., 1898) s a „Gyöngyösi glosszák“-at, melyeket sajátmaga fedezett fel (Nyelvtud. Közlemények 1898). A Magyar Nyelvőrön és a Nyelvtudományi Közleményeken kívül már munkásságának első évtizedében is közölnek tőle cikkeket az Erdélyi Múzeum, Ethnographia, Irodalomtörténeti Közlemények, Magyar Könyvszemle, Akadémiai Értesítő. Nagyszabású munkásságát a tudományos élet is méltatta. 1900-ban a budapesti egyetemen a „magyar szófejtés“ magántanára lett, 1902-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. E kitüntetések, amelyek fiatalon érték, a maguk serkentő erejével bizonyára szintén hozzájárultak ahhoz, hogy Melich János munkássága még kiterjedtebbé és gazdagabbá vált. Főkép a Magyar Nyelvtudományi Társaság megalakulása s folyóiratának, a Magyar Nyelvnek 1905-ben való megindulása óta vannak esztendők, amikor 50—60 kisebb-nagyobb tanulmánya is megjelenik nyomtatásban. A Magyar Nyelvtudományi Társaságnak 1914-ben titkára, a Magyar Nyelvnek pedig ugyanekkor szerkesztője is lett. Azokon a folyóiratokon kívül, amelyeknek már eddig is munkatársa volt, a világháborúig terjedő időszakban a következőkbe is kezdett dolgozni Századok, Finnisch- Ugrische Forschungen, Egyet. Phil. Közlöny, Archiv für Slavische Philologie, Archaeologiai Értesítő, Irodalomtörténet, Ukránia, Korrespondenzblatt des Vereines für siebenbürg. Landeskunde ; továbbá egyes emlékkönyvekbe is írt (Szily Emlék, Jagic-Festschrift). Több tanulmánya pedig önállóan jelent meg. E nagykiterjedésű munkásságban még mindig igen jelentékeny helyet foglal el a szófejtés. A Nyelvtudományi Közleményekben a „Szláv jövevényszavaink“ folytatásai jelennek meg a munka befejeztéig, a Magyar Nyelvben pedig összefoglaló tanulmányai szláv (1910, 289 s kk.), német (1916, 290 s kk.), latin (1918 : 18 s kk.) s ófrancia (1914, 385—406) jövevényszavainkról. Sok cikke tulajdonnevekkel foglalkozik. Már a Magyar Nyelv 1906. évfolyamában fejti ki ismeretes tételét : „a tulajdonnevek ugyanazoknak a hangtani törvényeknek, változásoknak vannak alávetve, mint a köznyelvi használatú
