Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 7. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 167 Az újabb kor keleti kérdése a pánszláv világuralmi törekvés. E cél megvalósulásának egyik akadálya a magyarság. A most ismét lendületbe jött törekvés hozhat nagy változásokat, annyi azonban bizonyos, hogy a magyarság küldetése a Duna völgyében nem fog megváltozni. Mitrovics Gyula : Stílus problémák. A művészet lényegileg a művész személyiségének és kora ízlésének a kifejezése. Formája a stílus : elemeiben : hűség önmagunkhoz, korunkhoz, a kifejezés módjához és eszközéhez. A stílusfajok változására legtágasabb tért „a kollektív művészet“, az építészet nyújt. De a stílusváltozás semmi területen sem jelenthet szakítást az addig elért eredményekkel. A fejlődés hogyan-jának megoldása a művészek dolga, de ahhoz elvi téren az elméletnek is van szava. Szabó Imre : Magyar önismeret és magyar önbizalom. A mai magyar nemzedék nemcsak nagy szenvedéllyel, de a múltétól különböző szempontból vizsgálja a maga faji, népi és nemzeti tulajdonságait. A régi magyarság a maga természeti és jellemi tulajdonságait vizsgálta, az önismeret újabb kutatásai ma kiváltképpen politikai és társadalmi kérdésekre irányulnak. Lehet azonban ez önvizsgálatnak bárminő eredménye, a magyar önbizalomnak csak az lehet biztos ígérete, ha a magyarság a Krisztusban megváltottak „kisebbségévé“ tud lenni. Ravasz László életrajza és műveinek könyvészeti sorba szedése zárja ezt az 542 oldalra terjedő, nagy nyolcad alakú s a Franklin-Társulat nyomdájából kikerült hatalmas kötetet. Nagy Sándor. Padányi Viktor: Középoktatásunk kérdései. 1941. Könyvének célját az író a következőkben határozza meg : ,,Ez az írás nem kíván a tudományos művek igényével fellépni. Ez az írás a fiatalabb tanárnemzedék egyre határozottabban körvonalazódó eszmélkedésének vázlata csupán, amelyből az Üj-Magyarország középiskolapolitikájának könyve egvszer talán majd megszületik.“ A Bevezetés-ben a középoktatás szükségességének szellemtörténeti, kulturális és közgazdasági okait fejtegeti. Kimutatja, mint nőtt az újkorban a polgárság közoktatási igénye túl az addigi határokon, s mint vált e kérdés iskolapolitikai problémává. ,,Az újkori életigény és az öncélú középoktatás fogalma“ című I. fejezetben szembeállítja az ókori öncélú tudományt korunknak gyakorlatiasságot szolgáló szaktudományaival, mely ellentétből fejlődik ki a középoktatás gondolata. Ez azonban nem jelent közép fokú oktatást. Ennek bizonyítására végigkíséri fejlődésén a gimnáziumot és a polgári iskolát. Utóbbinak igen beható fejlődéstörténetét ismerteti, minden előnyével és hibájával, vívmányával és nehézségével. Megjelöli ez iskolának eszményi célját is, a nyolcosztályú öncélú középoktatási intézményben. II. Ennek megvalósulását keresi a líceum-ban. Számadatszerű táblázattal bizonyítja, hogy 1938-ig aránytalanul több a középoktatási képzettséget kívánó munkahely, mint az ilyen képzettséget adó gyakorlati irányú középoktató intézet. A reálgimnázium nem oldotta meg e kérdést, mert a gyakorlati kívánalmakhoz képest még mindig túlságosan szellemtudományi alapon állt. E bajon kíván segíteni az 1938. évi XIII. te., mely hármas célt jelöl ki a líceum számára : gyakorlati, szakirányú és tudományos oktatást. Itt azonban új nehézség, mint oszoljék meg e három- cél szempontjából a tanítás munkája. ,, A polgári iskola két arca“ című III. fejezetben szembeállítja az iskolatípus népművelési igényeit a középoktatás jogos kívánalmaival, s kimutatja az ennek következtében mutatkozó kettős jellegét. E tényből indítaná el a polgári iskola reformját : annak algimnáziummá való alakítását. Az a 31 és fél százalék tanuló, akik a polgári iskolában gyakorlati pályára előkészítő népművelő iskolát keresnek, mehetnének a nyoícosztályú elemi iskolába, mely fölé még egy egyéves iparos-kereskedő iskola és leányok számára egy műveltséget
