Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 6. szám - Dr. Augusztinovics Elemér: Jegyzetek a megújhodott irodalomtanításról

130 Dr. Augusztinovics Elemér: Jegyzetek a megújhodott irodalomtanításról.

Ügy gondoljuk, a következőkkel lehetne segíteni a tanáron. (Viszont azt is tudjuk, hogy e gondolatok megvalósítása ezidőszerint, főként anyagi okok miatt, lehetetlen.)

1. Kívánatos volna, hogyha a magyar nyelv és irodalom tanításának heti óraszáma ötre (de legalább négyre) emelkednék. Két esztendő alatt heti három órában alig lehet a teljes magyar irodalomról áttekinthető képet adni, a részletek csak nagyon elmosódottan rajzolódhatnak ki a tanulók ismeretanyagában a rohanó tanítási ütem miatt. Ilyenformán az irodalom csak címszavak gyűjteménye lesz, a helyett, hogy élménvszerővé válnék. A megelőző osztályok előkészítő munkálatainak eredménye ekkorra már csak gyér anyagot fog egybe, ami belőlük megmaradt, az csak jobbára készség, s nem ismerettömeg.

2. Elengedhetetlen eszköze az irodalomtanításnak a gazdag anyagú tankönyv, amelyből bőven lehet válogatni. Ennek a használata mellett sem volna felesleges, hogy a tanár az óra anyagának lényegét vázlatosan a táblára jegyezze, a tanulók onnan átírják munkafüzetükbe. Jó volna, ha mód adódna arra, hogy a tanár — főként időkímélés miatt — e vázlatot esetleg egy papírlapra jegyezve átadhatná az osztálynak óráról-órára, amely azután azt lelkiismeretesen lemásolná.

3. Adjanak közre módszertani problémákat megvitató könyveket, kizárólagosan a tanár használatára. A Vajthó László szerkesztette Tanítás Problémái sorozat kezdeménye intézményesen kiépítendő lenne.

4. A tanári könyvtárak részére külön átalányt kellene biztosítani, amelyből a magyar irodalom nevesebb alkotásai beszerezhetők lennének évről-évre. Hány iskola van, amelynek könyvtára távolról is kielégítő lenne ilyen szempontból? Pár nagyobb írón kívül alig van bemutatható anyag.

5. Nem kielégítő az ifjúsági könyvtárak állománya sem. Elegendő példányszámban sürgősen beszerzendők volnának olyan művek, amelyeknek tüzetes ismeretéről nem mondhat le az irodalomtanítás. Ilyen munkák ez idő szerint nem kaphatók mindig megfelelő kiadásban. Ezért szükséges volna, hogy sürgősen — mihelyt a körülmények megengedik — megindítsák az Iskolai írók Tára sorozatot, ahol megfelelő, szakavatott gondozás mellett az egész magyar irodalom élő anyaga könnyen hozzáférhető lenne, a nyelvemlékektől kezdve a legfrissebb aktualitásig. Ezek a kiadások nem nélkülöznék a jegyzeteket sem, sőt egy-egy rövid, de nagyon is találó tanulmányt is magukban foglalnának. E célra állítsa munkába az Országos Közokt. Tanács az egész magyar tanártársadalmat megfelelően szervezett munkával, hogy ne vesszen e! egyetlen gyakorlati eredmény sem.

6. Az önképzőkörök munkájának nagyobb nyomaték adandó. Ne csak az öntevékenység fórumát lelje meg benne a tanuló, hanem élő szerv legyen számára, amely közvetlenebb formában irányítja irodalmi érdeklődését, és választ ad olyan kérdésekre, amelyek a tanórákon felmerültek, de tüzetes megbeszélésük nem volt lehetséges. Az Önképzőkör ne csak a műkedvelősködés élettere legyen, az értesítő-évkönyv számára anyagforrás, hanem mozgékony eszköze az irodalmi oktatásnak.

7. Az irodalomtanítás érdekében is sürgősen megalakítandók az iskolákban a Nyelvvédő Egyesületek. A tanulók beszéde elengedhetetlenül kívánja az azonnali és körültekintő gvomlálást.

8. A szép beszéd ápolására mindent meg kell tenni, személyes példával, állandó ráhatásokkal is. Időnként versenyt rendezzünk a legszebben beszélők és olvasók között.

9. Az irodalom megbecsülését szolgálná, ha az iskola felső osztályos növendékei két-háromévenként egy-egy könyvben kiadnának kéziratban maradt jeles munkákat, vagy már elfeledett, de még mindig aktuális műveket olyan szerzőktől, akik az iskolával valaminő lelki kapcsolatban vannak, vagy a városhoz közük volt, vagy akikben a táj lelke él.

10. Hasonló szempont kívánná, hogy a népnyelvi kutatás sürgősen induljon meg minden iskolában intézményesen és szakszerűen. A tizen-