Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 6. szám - Dr. Augusztinovics Elemér: Jegyzetek a megújhodott irodalomtanításról

128 Dr. Aujiisztinovics Elemér: Jegyzetek a megújhodott irodalomtanításról.

Ez a tanterv alapkívánsága. Amit az Utasítások vele kapcsolatosan elmondanak, nagyon is elmemozdító és ötletébresztő. Legfőbb jótulajdonságuk az, hogy rendkívül rugalmasak, a tanárnak szabad kezet engednek arra, hogy egyéniségéhez, beállítottságához és esetleg évről-évre változó kívánalmaihoz mérten a megadott keretek között úgy tanítsa az irodalmat, hogy az a legeredményesebb legyen. Nem érzi a tanár sohasem, ha azoknak szellemében dolgozik, hogy munkáját Prokrustes ágyába kényszerítik.

Az új tanterv megvalósíthatásának lényeges eszköze az új szellem jegyében fogant tankönyv. Ügy véljük, hogy a tanterv intencióit az új tankönyv csak akkor valósíthatja meg hiánytalanul, ha az alapelvek megrögzítése mellett szabad utat enged a tanári egyéniség alkotó munkájának. A tankönyvnek kötelessége az előírások szellemének az érvényesítése, azonban ezen túlmenően nem kötheti meg a tanár kezét. Hiszen az Utasítások sem követelnek merev sablonokat az irodalom tanításában, hanem mindenütt alkotó és évről-évre megújuló munkát óhajtanak.

Ennek zavartalan lehetősége biztosítására a magunk részéről a következőket gondolnánk megvalósítandóknak.

A tanár és tanuló kezébe olyan tankönyvet kellene adni, amely megvalósítja a Tanterv minden elgondolását. Ilyenformán ez a könyv két részből állana, elvben követve a régi tankönyv-gyakorlatot. Az első rész irodalomtörténet lenne, amely világos logikával, nem elvont nyelven, bár emelkedett, veretes stílusban közölné mindazt, amit az irodalomtudomány a régmúlt irodalmi kövületeitől kezdve a legutóbbi idők lezárt eredményéig összegyűjtött a maga életteréből. Ez az adattár lehetne nagyon is terjedelmes. Vaskossága nem tenné a használatát eleve nehézkessé. Világos elrendezése, jó szerkezetű beosztása, különféle betűtípusokkal való szedése, külsőleg is jól érzékelhető tagoltsága lényegesen megkönnyítené az alkalmazását. Persze, nem értéktelen limlomok, évszámok és adatok lexikona volna ez a könyv, hanem a magyar irodalom fejlődéstörténete, minden olyan felmerülő kérdésre válaszolna, amely lényeges és el nem hanyagolható részét teszi az ismereteknek. Ez a szempont tehát azt kívánja, hogy a könyv ne legyen szűkszavú és szűkmarkú. Többet mondjon, mint amennyire feltétlenül szükség van. Természe-, tesen a világért sem annyit jelent ez a kívánság, hogy a sok anyag azért legyen együtt, hogy azt hiánytalanul meg is tanultassuk a tanulóval. Mi célt szolgálna tehát?! Ez az irodalomtörténet biztos támasza lenne tanárnak, tanulónak egyaránt. A tanárt megnyugtatná olyan irányban, hogy a tanuló benne a tanórákon elhangzottakat talán más vonatkozásban és megvilágításban bár, de mégis együtt megtalálja (tehát a megértést nyomon követheti legott a megrögzítés), később pedig fakuló ismereteit onnan állandóan felfrissítheti; megnyugtatná a tanárt abban a tekintetben is, hogy nem kell innen-onnan más könyvekből előszednie adatokat, vagy éppen tollba mondania (ami különben tilos is!) : e tankönyv az órákon elmondottakhoz a tanuló számára igazolást vagy akár fedezetet nyújtana : leszögezett, biztos ítéletgyüjteményt adna kezébe," mely a tanár talán sokszor szubjektiven hangzó megállapításait igazolná. A tanuló szempontjából legfőképpen azt jelentené, hogy az irodalommal kapcsolatos eszméléseiben, amelyekkel nem mehet mindjárt és mindig a tanárhoz, megnyugtató kalauza és eligazító vezetője lenne. Iránytű, amely az irodalom nagyon is szövevényes világában eligazítójákent szerepelne.

Nem kellene ezt a könyvrészt a—w-ig megtanultatni a tanulóval, a tanár mindig ki tudná választani belőle azt a legkevesebb ismeretet, amit a tanulónak az irodalmi jelenségeknek, magának az élő irodalomnak megértéséhez feltétlenül és elengedhetetlenül tudnia kell. De viszont kell egy kézikönyv, amiből választani lehet, egy könyv, amely felelni tud kérdésekre.

Az is bizonyos, hogy nem ez a könyv jelentené és foglalná magába az