Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
9b Hazai és külföldi irodalom. nevelési cél megállapításának. Ez az elvi felfogás ad alapot K. számára a tanítási anyag kiválasztásához is. Minden kultúrkincs a kollektív szellemből fakadt. A kialakuló egyéniség ebből a kultúrkincsből választja ki a maga érdeklődésének — melynek alapját a veleszületett csira adja meg — megfelelő működési területét. így kapcsolódik bele K. fejtegetéseibe ismét a sprangeri hat (a teoretikus, gazdasági, esztétikai, szociális, politikai és vallásos) életforma. Ezek az okok késztetik tehát az egyént arra, h ogy az objektív kultúra egyik, avagy a másik területére fordítsa figyelmét, és itt állandó tevékenységgel mindig magasabb fokra törjön, egészen a maga fejlődésének beteljesedéséig, tehetségének teljessé válásáig. Ezen az úton kíséri el az egyént az iskolai oktatás, illetőleg nevelés, és érdeklődési körét éppen a különböző iskolafajok megalkotásával kívánja kielégíteni. Minden ilyen út egy nép belső, egységesen objektív kultúrájához vezet. Az egyén a kultúra átélése következtében annak tartalmát megújíthatja, újat hozhat belőle létre, mégis az objektív kultúra a maga alapqualitását megtartja. K. ezen felfogása lehetővé teszi azt, hogy a szellemi kultúra egységességét állítsa neveléselmélete középpontjába, ez viszont egységes lelkirelief kifejlődésének lehetőségét adja meg egy nemzet számára. Minden pedagógiai gondolkodás specifikus feladata tehát: állandó kapcsolatok fenntartása az egységes kultúrkincs, valamint az egyén között és minden embernél ennek az objektív kultúrkincsnek megfelelő lelki magatartás kialakítása. A nevelés sorsdöntő feladata tehát éppen ezen két eszme összecsengésének megvalósítása. A szerző munkája második részében a fentebb kifejtett elvek alapján veszi bírálat alá egyes, ma is fennálló iskolatípusaink feladatkörét, és vizsgálja, hogy mennyiben valósítják meg azok az általa felállított célt. Az iskolák feladata az, hogy az egyént elvezessék azon az úton, mely az „ember“ kialakításához vezet. Ez alatt a fogalom alatt K. nem az univerzális típusú egyént érti, melynek kialakítása a neohumanizmus célja, hanem olyan egyén típusához akar eljutni, aki a közösség talajából nőtt ki, akinek éppen ezért első feladata és hivatása a közösség tagjának éreznie magát, ez viszont állampolgári kötelességeket ró rá azzal a kultúrközösséggel szemben, melynek fejlődését köszönheti. K. ezen munkája mély filozófiai meggondolásokon alapszik. K. az objektív és szubjektív szellemről vallott felfogása Hegel, de méginkább Dilthey filozófiájában találja meg gyökerét. Hegel idevonatkozó elvei elsősorban Spranger pedagógiai elgondolásain át hatottak reá. Ezen munka körül kialakult irodalom — elég itt R. Lehmann, H. Freger, valamint C. König könyveire gondolnunk — fényes bizonyítéka a mű jelentőségének és termékeny hatásának. , Szarvas. Dr. Hanzó Lajos. Dr. Tóth B. Zoltán : Ifjúvezetők felismerése és kiválogatása a testnevelési órákon. Különlenyomat a Testnevelés 1941. évi 12. számából. Stephaneumnyomda. Budapest, 1942. A leventék országos parancsnokságának kiképzési és nevelési alosztálya egyik nemrég megjelent közleményében ezeket írja : ,,A belföldi és külföldi ifjúsági mozgalmak eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy nagy eredmények csak akkor érhetők el, ha az ifjúság vezetését alsó fokon maga az ifjúság végzi. Megállapított tény, hogy az ifjú sokszor szívesebben hallgat a korban hozzá közelálló idősebb bajtársára, mint felnőtt parancsnokára.“ Minden ifjúsággal foglalkozó tanító elé mered a kérdés : hogyan ismerjem meg és hogyan válasszam ki a megfelelő ifjúvezetőt, legközelebbi munkatársamat? Erre a fontos kérdésre ad feleletet dr. Tóth B. Zoltán tanulmánya. Az ifjúvezetők felismerésének és kiválogatásának problémájával foglalkozik, mert látja, hogy ezzel foglalkozni ma több mint kötelesség : súlyos nemzeti feladat. Tanító-nevelői munkánk egyik legfontosabb]a. Dr. Tóth B. Zoltán a kolozsvári tanítóképző fiatal pedagógus tanára. Ösztöndíjjal megjárta Németországot az elmúlt években, és onnan sok hasznos
