Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 4. szám - Dr. Philipp Kálmán: A magyar protestáns tanár hivatástudatáról

82 Dr. Philipp Kálmán: A magyar protestáns tanár hivatástudatáról.

patakon készült „Középiskolánk reformja“ című tervezetet, amelyben a sárospataki református főgimnázium tanári testületé a tantervrevízió ügyében jelezte állásfoglalását. A sárospataki „szavazat“, a protestáns szellem kiválóan értékes alkotása megérdemelte volna, hogy útmutató hatással legyen a gimnázium jövő fejlődésére. A mai, az egységes középiskola alappillére, a „nemzetismereti oktatás“ keresztülvitele az egész vonalon, a sárospataki „szavazatban“ jutott először határozottan kifejezésre. Az 1883. XXX. te. 1. paragrafusával szemben — amely a gimnáziumi oktatás alapjául az óklasszikai tanulmányokat teszi — a sárospataki főiskola 1880-ban kelt „tanügyi előterjesztése a sárospataki gimnázium szempontjából és gimnáziumi tantervjavaslata“ (beterjesztetett a tiszáninneni egyházkerület közgyűlésén) kimondja, hogy „a gimnáziumi oktatás középpontjává a magyar nyelvet és irodalmat tesszük“. A sárospataki „szavazat“ tervezetében ennek keresztülvitelére készül, amely szerint az első osztálytól kezdve az irodalmi oktatásra kell előkészülni. Az előkészülés természetes folyománya a stilisztikai, retorikai és poétikai oktatásnak az irodalmi tanítással való szerves kapcsolatba hozatala. (A tervezet, amely „a pedagógia intéseit“ követve, „a tejnek tápláló italától a klasszikus írók darabjáig“ állítja be anyagát, intencióiban a magyar nyelv és irodalom tanításában előljár.) Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a „szavazatnak“ nem egy megszívlelésre méltó tanácsa nem talált meghallgatásra. Sőtl A mai helyzet alapvető kérdésekben annyira eltávolodott alaptételeitől, hogy fájdalommal látjuk, hogy a régi bajok még mindig fennállanak. A protestáns iskola a hagyománytól reá rótt kötelességének tesz eleget, amikor újból és újból figyelmeztet azokra, és örökségének szellemében útmutatással szolgál a jövőre nézve. Az egységes középiskola a „nemzetismereti oktatás“ előtérbe helyezésével a magyar nemzeti szellem, nemzeti múlt és nagyság ápolását szolgálja, akarja minél behatóbban szolgálni, de nem teheti azt a kívánatos erőkifejtéssel, mert tantervi kötöttségek abban megakadályozzák. Ez utóbbiakra nézve hallgassuk meg a sárospataki „szavazat“ igen értékes megállapításait: „...a magyar nyelvtanoktatás mindig — így szól — előtle járjon a latinnak. Mi azonban egyaránt túlterhelést látunk abban — folytatja — ha éretlen előismeretekre (amiket a népiskola nyújtI) támaszkodva, kényszerítjük a gyermeket idegen nyelv elsajátítására és abban is, ha ezeket figyelmen kívül hagyva, a magyar és latin nyelvtani kategóriákkal egyszerre támadjuk meg a fejletlen és gyakorlást, de kíméletet is megkívánó agyvelőt“. A „szavazat“ a latint állítja oda a túlterhelés legfőbb okának. Azért törölni óhajtja az első osztályból, vagy pedig a magyar nyelvi ismeretek erősítésére ú. n. progimnáziumot óhajt az első osztály elé állítani. A latin óraszámot az egész vonalon egy-két órával le akarja szállítani. De egyéb tanácsai is — amelyek a mai gimnázium fájó sebeire rámutatnak — gondolkodtató, megszívlelésre méltó anyaggal szolgálnak. „A reális tárgyak összevonását is szükségesnek tartjuk“ — olvassuk a „szavazat“-ban — mivel azok