Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 3. szám - Egyházi és iskolai hírek
Egyházi és iskolai hírek. TI vidéki fiatal tanárok számára feltétlenül szükséges volt. Kéky Lajos irodalmunk legújabb korát, Bisztray Gyula irodalmunk legújabb kérdéseit elemezte igen finom modorban. Hankiss János a magyar irodalmat az egyetemes irodalom keretébe állította be felvillanyozóan szellemes előadásában. Laziezius Gyula az általános nyelvtudományról tájékoztatott, sok érdekességet nyújtva számunkra. Zolnai Béla a magyar stílus történeti fejlődését és mai állását tárgyalta. Nagy Adorján a magyar beszédkultúra fontosságát és elhanyagolt voltát hangoztatta. Imre Sándor a középiskola mai helyzetét, és ebben az irodalom és a történelem tanításának fontosságát világította meg előttünk. A történetszakosok társaságában meghallgattuk Gentium Istvánnak a Szép- művészeti Múzeum gyűjteményeiről, a gótikáról és a román stílről, a képtárban pedig a magyar festészetnek id. Markó Károlytól a legújabb magyar festőkig tartó fejlődéséről szóló előadásait. A történelmi, régészeti múzeum, különféle könyvtárak, történelmi levéltár ismertetését is meghallgathattuk. Mindezek felejthetetlen, s azoknak is feltétlenül gyarapodást jelentő élmények voltak, kiknek mindezekben részük volt már máskor is. Az előadásoknak majdnem mindenikén észre lehetett venni, hogy tekintettel voltak a nagyszámú felvidéki, köztük több ruszin és szlovák származású tanárra, kik számára ez előadások állal nyújtott felvilágosítások igen nagy fontosságúak, mert őket az itt hallottakról vagy egyáltalában nem. vagy egyenesen ellenkező, elferdített vagy célzatos beállításban tájékoztatták — lévén nagyobbrészt a fiatalabb, egyetemi éveiket a megszállás alatt végzett tanári nemzedékből valók. • Ha a gyakorlati tanári szempontot vesszük figyelembe, akkor volna egy kívánságunk a tanfolyammal kapcsolatban. A középiskolai tanárt ma már annyira lekötik a gyakorlati szempontok, az egyes tantárgyak új módszerű tanítása annyira lefoglalja, hogy az aránylag nagyobb időt igénylő nyelvészeti előadások ama része helyett, melyek a középiskolai tanár gyakorlatában kevésbbé érvényesülnek, több irodalmi előadást kívántak volna még azok is, akik szívesen foglalkoznak és főként foglalkoztak egyetemi éveik alatt nyelvészettel. Ez legtöbb hallgatónak ínyenc csemege, s így luxus volt, mert a tanfolyamon nem volt elegendő idő a gyakorlati szempontból szükségesebbekre : s bár ezt is nagyon szívesen meghallgattuk, mindig az a mellékgondolat támadt bennünk, hogy nagyobb mértékben lenne itt szükségünk a nyelvészeti anyagnak a középiskolai tanításban érvényesülő részén kívül az irodalmi előadásokra. Ez, valamint az a körülmény, hogy az egyes előadások igen rövidek voltak, vagyis egy-egy előadónak nagyon kevés, legfeljebb négy óra állott rendelkezésére, azt az általános kívánságot váltotta ki a hallgatóságból, hogy egyes kérdéseknek sokkal nagyobb időt kellett volna szentelni. Pais Dezső többőnk kívánságára pótórát tartott az ó-magyar Mária-siralom nyelvéről, mert ezt sok hallgató nem tanulmányozhatta már alaposan egyetemi évei alatt, de még többen szerettek volna sokkal hosszabb ideig hallani az irodalmi kérdésekről, különösen Hankiss János és Kerecsénvi Dezső témájáról. Hankiss János előadásának az előadó és előadásmódja vonzó voltán kívül azért kívántunk volna több időt, mert az irodalomnak e szempontból való tárgyalását ritkán kaphatjuk ilyen avatott helyről. Kerecsénvi Dezső előadása pedig a magyar nyelv és irodalomnak a legújabb módszer szerint való tanításáról szólt, s ebben a kérdésben éppen tőle hallhattunk a legautentikusabb helyről útbaigazítást. Ugyanis — bár a legújabb tantervi utasítások az eddigieknél sokkal nagyobb terjedelemben szólnak a magyar nyelv és irodalom tanításának céljáról, módjáról és irányáról, mégis sok töprengést okoz az a tanárnak. Aki beleszokott a régi eljárásba, nehezebben tud beleilleszkedni az új formákba, a fiatalabbaknak pedig nincs elég tapasztalatuk ahhoz, hogy a legújabb tankönyvek igen szűkszavú elméleti utasításai mellett ki tudják válogatni egy műből azokat a szempontokat, amelyek feltétlenül szükségesek a cél elérésére, s a rendelkezésre álló idő alatt megtárgyalhatok. Hiszen ez még tapasztaltabb tanárt is próbára tesz különösen ezekben az első év'ekben, mikor tanítványainkat diákpályájuk kezdetén még nem e szempontok szerint vezettük, s így most bizonyos mulasztásokat is kell pótolnunk. Ezt tehát csak
