Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 3. szám - Megjegyzések
64 Megjegyzések. a legkiáltóbb egyenetlenségekkel, sőt ellentétekkel találkozunk. Ezek közül a fontosabbak az osztályfőnöki díj, a túlórák díjazása, a kari jegyződíj, a tan- folyamdíjak, a karácsonyi segély, az útiátalány, a magánvizsgálati és az érettségi díjak, a könyvtárosi és a tandíjszedő díja és végül az iskola adminisztrációs munkájának segédleti díja. Kétségtelen, hogy éppen itt, ahol elsősorban önmagunkon segíthetnénk, van tanárságunk a legszabadabban kiszolgáltatva annak az állandóan változó esedékességnek, amely a fenntartó hatóság időszerű véleményétől, az iskola alkalomszerű anyagi helyzetétől és az iskola- vezető jóindulatától függ. Minden más pályán, köztük a legegyszerűbb fizikai munkás foglalkoztatásánál is, már törvény szabályozza a túlórák, a különmunkák és a kiszállások díjazását ; egyedül mi vagyunk e téren is még a teljes esedékességnek és bizonytalanságnak kiszolgáltatva, amihez járul sokszor az esetleg meglévő mellékjövedelmek teljesen antiszociális, méltánytalan elosztása is. Kezdjük azon. hogy ezek közül több, sok helyen egyáltalán hol van, hol nincs, vagy az összegszerűségük váltakozik széles végletekben. Előfordult, hogy például egy iskolában egy évben osztályfőnöki, vagy jegyzői díj van, a másikban nincs. Egy város két középiskolájának tanári karai közül ugyanabban az évben és azonos iskolafenntartótól az egyik kapott karácsonyi segélyt, a másik nem. A vizsgálati és érettségi díjak tanári részesedése és eloszlása is esedékes és a legkülönbözőbb. E bizonytalan mellékjövedelmek elosztásának méltánytalanságára elég oly példát felhozni, hogy van önmagában élő, aki egyszerre osztályfői, jegyzői és tanfolyamdíjakat szedhet, míg többgyermekes családfenntartó a még meglévő sívár mellékjövedelemhez sem juthat hozza. Itt kellene tehát egységes és erélyes rendelkezéssel szabályozni és egységesíteni azt az eljárást, amely a dolgozó tanárság szociális érdekeit elsőrangúan szolgálhatná. Méltán részesedhetnének a tanárok a növendékek beiratási díjaiból is. És végül megkoronázhatná mindezt az a tanári családvédelmet jelentő mindenkép méltányos rendelkezés, hogy a tanár gyermekei semmilyen iskolában se fizessenek semmiféle közdijat. Nyíregyháza. Rezessy Zoltán. A túlterhelésről. Egy idő óta Szemlénk cikkeinek gyakori tárgya a túlterhelés kérdése. A cikkírók többsége megállapítja vagy elfogadja, hogy túlterhelés van ; keresik a túlterhelés okait az iskolán belül és kívül fekvő körülményekben, és végül a legfőbb okot többnyire a tantervben találják meg. Ezt akarják tűzzel-vassal megreformálni. Azonban véleményem szerint egy igen fontos körülmény elkerülte a reformátorok figyelmét. Nézzünk csak egynéhány7 számadatot arra vonatkozólag, hogy a 10—18 éves ifjúság hányadrésze járt középiskolába régebben, és hány százaléka jár ma a gimnáziumba. Az adatokat Budapest székesfőváros Statisztikai Évkönyvének 1936-i XXIV. évfolyamából és a Statisztikai Közlemények 87. kötetéből (A székesfőváros múltja és jelene számokban, 1934.) vettem. Sajnos, nem minden adat használható közvetlenül, mert a népesség kimutatása korévek szerint a 10-es évekre van meg bennük — az is nemek szerint elkülönítve csak 1930-ra és 1935-re - viszont a középiskolák benépesülésének adatai csak az 5-ös évekre találhatók meg. így a szükséges számértékek megállapítása csak megfelelő interpolációval és következtetéssel volt lehetséges. E szerint a következő adatokat kapjuk : Budapesten az 1904—05. tanévben a 10—18 éves fiúk száma kereken 55,500 volt. Ebből gimnáziumba járt 7631, reálba 2535, összesen 10,166 tanuló, 21 intézetben. Ez a teljes 55,500-nak 18%-je. Az 1934—35. tanévben a középiskolai korú 10—18 éves fiúk száma Budapesten az adatok alapján 49,250 körül lehetett. Ebből gimnáziumba járt 3647, reálgimnáziumba 8642, reálba 2835, összesen 15,124 tanuló 27
