Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 2. szám - Oppel Imre: A rekonstruálás lényege és módszere

Oppel Imre : A rekonstruálás lényetje cs módszere.

firkálásból kiemelem a pozitívumokat, eltüntetem a felesleges részeket, mindaddig, míg csak azt nem mondhatom, hogy elkészültem egy megoldással a számtalan lehetőség közül.

Minél nagyobb a tervező művész gyakorlata, minél dúsabb az előző gyakorlatok alkalmával lassanként összegyűjtött rajzi elemekből álló szellemi tárháza, minél nagyobb az olvasottsága, az intelligenciája, s végül minél nagyobb, minél csapongóbb a fantáziája, az eredeti formák kitalálásában és a meglévők variálásában, annál jobban sikerülhet a feladat.

De éppen azért, mivel a rekonstruálás ennél a neménél igen nagy szükség van a rajzi elemek meglehetősen nagy halmazára, a rajztanítás elemi fokán — mint önálló tervezés — csak ritkán alkalmazandó. Inkább csak, mint egyéni továbbfejlesztése valamely megkezdett, még teljesen be nem fejezett feladatnak. A heti egy, kettős óra és a 10—18. év közötti életkor még nem elegendő alap ennek a feladatkörnek intenzívebb művelésére. De teljesen elzárkózni előle mégsem szabad. Sőt! Éppen, mivel a rajz ,,tanítása“ a mi feladatunk a középiskolában, magát a tervezést is, a tervezés módozatait, menetét, a különféle megoldási lehetőségeket is tanítanunk kell. A legkönnyebb tanál i feladat megadni a témát, elmondani, hogy mit kívánok, s azután csak megbírálom, ki, hogyan oldotta meg a feladatot! Ezt meg lehet tenni a művészeti szakiskolákban, a festőakadémiákon, de — mint az elemi iskolai tanítóknak az írás-olvasás ABC-jét — úgy nekünk középiskolai rajzszakos tanároknak a rajzolás, tervezés és alkotás ABC-jét kell megtanítanunk.

Nem rajzi feladatokat készíttetnünk, évvégi rajzkiállításokat előkészítenünk, hanem tanítanunk kell a rajzot. Nem azért, hogy művészeket neveljünk, hanem hogy megadjuk az alapot a kezeink közül majdan kikerülő intelligens nemzedéknek gondolatainak értelmes rajz alakjában való szabatos kifejezésére.

Ezért kell az általános, imitativ, rajzi készség fejlesztése mellett a középiskola mind a nyolc osztályán — kötelező rendes tantárgyként — végigvezetve, már a legalsóbb fokon megkezdeni a rekonstruálási és tervező feladatok megoldásának tanítását.

Igyekeztem rávilágítani a ,,rajz“ tanításának fontosságára, nélkülözhetetlenségére a gyermeki lélek nevelésében. Igyekeztem kimutatni, hogy a ,,rajz“ nem tisztán csak a tehetségesek számára való művészi élmény, hanem — a többi középiskolai tantárgyakhoz hasonlóan — tudományos felkészültséget igénylő, önálló szellemi munkásságra, bírálatra, ítélkezésre nevelő, minden igazi kultúr- emberre nézve felette szükséges, elsőrendű fontosságú tantárgy. Bá- mutattam a rekonstruáló rajz különböző módozataira, gyakorlati alkalmazására. Be akartam bizonyítani, hogy a rajzolást nemcsak gyakoroltatni és gyakorolni, hanem nekünk tanároknak elméletileg is tanítanunk, tanítványainknak pedig a szó legszorosabb értelmében tanulniok kell. A rajz tanításánál sohasem a szép rajz, vagy a szép festés, mint kép lebegjen szemeink előtt végcél gyanánt, hanem az