Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 12. szám - Hazai irodalom
356 Hazai irodalom E két gyakori hibához csatlakozik még a /, lg megkülönböztetése, aminek elhibázását szintén lehetne a gyorsírás rovására is írni. E hibák tekintetében akár kimondjuk a gyorsírás és gépírás bűnösségét, akár nem, helyesírási szabályzatunk feltétlenül gyökeres és mielőbbi újításra szorul. Az írás mindig maradibb az élő beszéd gyorsabb ütemű alakulásával szemben. Az angol vagy francia helyesírás ezt eléggé mutatja. A mi helyesírásunk azonban leszögezett elvi alapjai szerint a kiejtést a szóelemzés és hagyomány szempontjai elé helyezi, s a fokozottabb egyszerűsítést is célul tűzte ki (1. az akadémiai helyesírási szabályok bevezetésében). Nem riadhatunk tehát vissza ma még talán forradalminak látszó, de szükség- szerű újításoktól sem. Az egybe- és különírásra vonatkozóan feltétlenül szükséges egy minta- szójeggzék kiadása, mely megfelelő keretű szó-statisztika alapján magában foglalja az összetett vagy gyakran együtt szereplő szók legtöbbször előforduló eseteit s ezek útmutatóul szolgáló típusait. E tekintetben jelenlegi szómutatónk nagyon szegényes. Az ékezetek használata tekintetében megkockáztatjuk azt a kijelentést, hogy az i, ú, ű betűknek el kell tűnniök helyesírási szótárunkból. Meggyőződésem szerint a fejlődés ezt a lényeges változtatást úgyis meg fogja hozni. Kiejtés tekintetében — mint tudjuk —- megoszlik a magyar nyelvterület az ilyen búza, búza, kitűnő, kitűnő, hires, híres-féle esetekben, s mint minden ilyen nyelvi jelenségnek, ennek is az a sorsa, hogy az analógia és sok más tényező hatására a kétféle nyelvhasználat még egyazon tájon is összekeveredik, s hol az egyik, hol a másik alak kerül ki győztesen. A kiejtésben tehát nincs egység. Éppen ezért teljesen meddő kísérlet, ha sorraszedve a kétféle kiejtés eseteit, szavankint akarjuk megállapítani a rövid vagy hosszú-éke- zetű írást. (E kérdésre nézve egyébként 1. Magyar Nyelv, XXXIV. 112.) Az így megállapított írás mindig bizonytalan marad. Ezért látjuk sokkal célszerűbbnek a már úgyis eléggé elterjedt, egységes rövid-ékezetű írást. Ugyanígy nyugodt lélekkel búcsút mondhatunk a ma már csak kegyeletből megtartott lg-nak is. A magyar nyelvterületnek csak egészen elenyésző részén (pl. egyes erdélyi nyelvjárásokban) van még nyoma az lg j-tői eltérő kiejtésének, s itt-ott emlékeztet rá a dunántúli nyelvhasználat l hangja (góla, melik). (Éppen ezt a nyelvsajátságot szoktuk felhasználni nagy igyekezettel, de kevés eredménnyel az lg-os írás tanításában.) Az lg írásának elhagyása, ill. /-vei történő helyettesítése semmiféle zavart sem idézne elő. Valószínű, hogy a felvázolt, kívánatosnak látszó változtatások csupán jámbor szándékú óhajok maradnak jó ideig. Ha mások, célszerűbbek születnek helyettük, annál jobb. Az élet azonban könyörtelenül halad, s a szükséges . újításoknak e téren is be kell következniök. (Sopron.) Dr. Benkő László. HAZAI IRODALOM Nagy József: Középiskolánk a magyar nyelvvédelem szolgálatában. Kolozsvár, 1941. 64 lap. Bármennyire ismerjük is a reklám túlzásait, a tetszetős külsejű könyvek olvasására könnyebben határozzuk el magunkat. Ezért e munkát vonakodva vesszük a kezünkbe, mert külseje igénytelen, s ha a címe többet mond is, megszoktuk már, hogy hasonló címekkel napjainkban divatos dolog erről írni, s a hangzatos cím után nem elégíti ki az embert a tartalom. Alig olvasunk azonban néhány oldalt e műből, azt tapasztaljuk, hogy egyrészt a felelősségnek teljes tudatában, másrészt igen nagy hozzáértéssel fogja fel tárgyát a szerző. Olvashattuk már más fogalmazásban, hogy fajunk önvédelmi harcában a beszélt nyelv ereje a legélesebb fegyver, de még nem igen mutatott rá senki
