Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 12. szám - Otrokocsi Nagy Gábor: A költői élmény és műalkotás viszonyának szemléltetése a VI. osztályban
Otrokocsi Xagij Gábor: A költői élmény a VI. osztályban 335 fejtésében, meg kell állnunk. A tanulók ugyanis hajlandók ezt a magyarázatot, a költemény-magyarázásnak ezt a módját a képtelenségig vinni. Meg kell tehát velük értetni, hogy a költeménynek ez a logikája végeredményben csak saját prózai logikánknak a költeménybe való belevitele. Egyáltalán nem valószínű ugyanis, hogy Vörösmarty ilyen meggondolások alapján jutott el a Szép Ilonka meséjéhez. Ö minden valószínűség szerint egyszerre, hosszas töprengés nélkül alkotta meg meséjét. Ebből azonban természetesen nem következik az, hogy előbbi okviszony-megállapításaink helytelenek. Csupán azt kell tudnunk, hogy ezt a számunkra csak fokozatosan, lassan kiokoskodott s így magában vértelen, száraz, a megkapó szépséget nélkülöző mesevázlatot, melyhez különben is csak utólag, mintegy a műalkotásban rejlő rejtett logikumot keresve jutottunk el, Vörösmarty egyszerre, valami titokzatos kényszer hatása alatt találta meg. Az a mese-vázlat, melyhez mi okoskodással jutottunk el, abban különbözik Vörösmarty meséjétől, hogy — bár főbb vonásaiban a mi mesénk is megegyezik a költőével — a mi mesénkén érzik a kiagyaltság, érzik az, hogy előre elhatározva alkottuk meg mesénket. Ezzel szemben Vörösmarty meséjén, éppen mivel önkéntelenül és hirtelen tört fel a költő leikéből, átüt az alkotásnak az a hevülete, melyben a logikai okoskodás útját megrövidítve egyszerre ér el az utólag logikával igazolható eredményhez. A költői léleknek ezt a hevült állapotát, melyben élménye formát nyer, ihletnek nevezzük. Az elmondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Vörösmarty költeménye élményt keltett bennünk. Ehhez szükséges volt, hogy a költemény maga is élményből szülessen meg. Vörösmarty élménye Perczel Etelka iránt érzett reménytelen szerelme volt. Mint magunkon tapasztaltuk, az ember hajlandó arra, hogy saját élményét a külvilágba kivetítse, tárgyiasítsa. Vörösmarty elmúlóban levő szerelme élményét először két sorban fogalmazta meg, s ezt a már tárgyiasított, sőt röviden meg is fogalmazott élményt, egy az átlagemberek számára utánozhatatlan lelki állapotban, az ihlet állapotában olyan mesébe ágyazta be, melynek főbb szálait okoskodással is megalkothatjuk, de lényegét, azt, amiért Vörösmarty meséje tetszik, amiért az nemcsak logikus, hanem ami a lényege : szép is — már utánaalkotni nem tudjuk. A költői műalkotás tehát magyarázható, de utánozni nem tudjuk, mert épp az, ami értékessé teszi: szépsége, kívül esik a mi alkotóképességünkön. Az elmondottak vázlatának lerögzítéséhez alapul szolgálhat a Kerecsényi—Vajthó-féle tankönyv Szép Ilonkához fűzött jegyzetének utolsó bekezdése. Végül még azt jegyzem meg, hogy Vörösmarty Szép Ilonkájának az irodalomtanítás keretében való feldolgozásáról már jelent meg egy tanulmány: Király György : Szép Ilonka. Adalék a magyar irodalomtörténet tanításához. (A budapesti IV. kér. főreálisk. 1911—12. évi Értesítője 3—16. 1.) Király még nem ismerhette Darvas János
