Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 11. szám - Nagy Miklós: A konventi jegyzőkönyv tanulságai
296 Nagy Miklós: A konventi jegyzőkönyv tanulságai tanárhiány súlyos veszedelmévé válhatik iskoláinknak. Nem merjük azonban hinni, hogy a konventi intézkedés a legkisebb mértékben is javítana a helyzeten. Dohát mit lehetne tenni? Gondolom, mindenki tanácstalan. Illetve mindenki tudja, hogy csak egyetlenegy mód van : a tanárság anyagi helyzetének a lehető leggyorsabb rendezése és javítása. Mert hiszen a rögtöni javítás is csak 5—6 év múlva fogja éreztetni a hatását. Az ifjúság tanári pálya felé való terelését megkívánni attól a tanártól, aki ismeri helyzete szomorúságát, állandó és következetes mellőzését és hátratételét, igazságtalan is, de hiábavaló is. Hazudjon a tanár tanítványának és mondja azt, hogy milyen kívánatos és jó dolog tanárnak lenni? Azt sem lehet előre megmondani, hogy a ránk következő 6—-8 évben milyen tanári szükséglete lesz az egyes iskoláknak. Hiszen a tanári szükséglet nagyon sok helyen úgy állott elő, hogy az államhoz mentek át tanáraink. Legyen szabad ezzel kapcsolatban ismét kuvi- kolnom. Félek : igaza lesz annak az állami tanférfiúnak, aki egyszer azt mondta nekem, hogy a tanárhiány leghamarabb a felekezeti iskolákban lesz veszedelemmé, mert az állam még sokáig tud meríteni a felekezeti iskolák rezervoárjából. És mi lesz majd akkor, ha felekezeti iskoláink is egymástól fogják elcsalogatni a tanárokat? A nagyvárosok iskolái egyelőre nyugodtak lehetnek, hiszen kis helyekről sokan szívesen elmennek Pestre, Debrecenbe, Miskolcra, de mi lesz majd Gyünkön vagy Szeghalmon? Erről is kellene előre gondolkozni, ha már gondoskodni nem lehet. Talán ide kapcsolhatnánk azt a tárgysorozati pontot, amelyben a tanárság fokozottabb képviseletéről van szó az egyházi életben. Nem vitázunk most arról, vájjon érthető-e, jogos-e a tanárság érzékenykedése ezen a ponton, és hogy van-e betű szerint orvosság a sebre, s lehet, hogy ismét érzékenykedünk, amikor kissé gúnyorosnak érezzük a visszautasítás hangját, az azonban bizonyos, hogy a mi kérésünktől a jelenlegi állapotig, amikor az összes egyházkerületekből sincs egyetlenegy rendes konventi tag sem a tanárság és a tanítóság soraiból, volna még lehetőség a szeretet és a megbecsülés kimutatására. Bizonyára az ORTE elnöksége is azért akarta valahogy a Zsinat elé juttatni a kérdést, mert szabályos, törvényes úton, tárgyalások után szerette volna a tanárság jogait megállapíttatni. Elég szerény társaság a tanárság. Valószínűleg még az is nagyon jól esett volna, ha csak annyit kap, hogy majd a legközelebbi Zsinat megpróbál segíteni a helyzeten, s megteszi azt, amit megtehet. Hálás köszönettel tartozik azonban a tanárság a Konventnek azért az állásfoglalásért, amelyet a túlóradíjak kérdésében és az internátnsi tanárok alkalmazásának a kérdésében elfoglalt. Régen égő sebek ezek, s ezért hálásan köszönjük a Konvent atyai szeretet által sugallt intézkedését. Az ORTE szociálpolitikai szakosztálya számára is elégtétel, hogy nem minden fáradozása lett eredménytelen. Eszünkbe juthat erről a gimnáziumi rendtartás régóta vajúdó kérdése. A konventi jegyzőkönyv mellékletei közt van a polgári
