Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 1. szám - Egyházi és iskolai hírek
Egyházi és iskolai hírek. 23 szervezeti éleiét a megszállás szomorú évei alatt. A régi keretek összeomlása után hosszas küzdelem árán sikerült megalkotni az egyházkerület tanári értekezletét, amely összefogó szerve lett erdélyi kartársainknak. Nem könnyű volt az ellenséges államkormánnyal elfogadtatni még ezt a teljesen egyházi keretben működő szervezetet sem. Ez a tanári értekezlet aztán minden erejével azon fáradozott, hogy intézeteinknek az ősöktől örökölt hitvallásos és nemzeti jellegét meg lehessen őrizni. Ez összefogó szervnek megvoltak minden intézet székhelyén a maga helyi tagozatai, melyek munkásságukról a közgyűlésnek számoltak be. Küzdelmeikben kialakult az a szent meggyőződés, hogy a magyarságot ezen a földön csak a Mindenható Isten örök kegyelmébe vetett hit tarthatja meg. Ezt plántálták át növendékeikbe is. Azokat a drága áron szerzett tapasztalatokat, amelyek e súlyos évek értékes ajándékai, kamatoztatni kell most már szélesebb téren az egész magyarság, az egész magyar nevelés javára. Ebben a gondolatban üdvözli az Országos Református Tanár- egyesület megjelent képviselőit, s az egyesület munkájára Isten áldását kéri. Az üdvözlések után egyesületünk elnöke szólott a megjelentekhez. Megköszönte a szeretet megnyilvánulásait és kifejezést adott annak a szeretetnek is, amelyről tanúságot tenni, üzenetet hozni jött ide az egyesület küldöttsége. Az elnök megnyitó szavai után a főjegyző ismertette részletesen az egyesület szervezetét, történetét, működését. A pénztáros egyesületünk anyagi helyzetéről adott képet, s főleg tanári jóléti intézményeinket ismertette. Felhívta az egybegyűltek figyelmét a tanárok gyermekeinek neveltetési alapjára, melynek ezidei kamataiból megfelelő részt azzal a gondolattal nem használtunk fel, hogy az erdélyi tanárok gyermekei számára már ez évben megnyíljék a lehetőség az ebben való részesülésre. A központi jegyző mint a debreceni Kollégium tanárképző intézetének mb. igazgatója a református tanárnevelés fejlődő intézményét ismertette. Végül Kun István, a debreceni városi nyomda igazgatója a protestáns szellemű tankönyvekről tartott előadást. Néhány erdélyi kartárs érdeklődésére az elnök azonnal felvilágosítást adott. Majd Gönczi László jelentette be, hogy a kolozsvári református gimnázium tanári kara egységesen elhatározta az'egyesület tagjainak sorába való belépését. Este baráti ismerkedésre a kollégiumban jöttünk össze vacsorára. Itt megjelent Vásárhelyi János püspök, Illés Gyula főigazgató és dr. Tavaszy Sándor egyházkerületi tanügyi előadó a két intézet tanári karával együtt. Felejthetetlen lesz számunkra az a bizonyságtevés, amellyel vacsora végén a püspök úr — a jelenlevők szerint először •— mélyről jövő hálás elismeréssel mutatta meg az erdélyi református tanárság 20 éves áldozatának minden nehézségét és szenvedését. Másnap a küldöttség tagjai tisztelegtek a püspök úrnál, és megtekintették kincses Kolozsvár sok drága emlékét, megszentelt épületeit. A lelkek találkozójáról felemelt érzésekkel jöttünk vissza folytatni a református tanár- egyesület mindennapi munkáját értékes tapasztalatokkal és küldetésünk tudatában megerősödve. Legelső törekvésünk egyesületünk legközelebbi közgyűlését olyan időben és olyan helyen megrendezni, hogy ott minden erdélyi kartársunk megjelenhessék, s mi közülünk is minél számosabban eljöhessenek egy nagyobbszabású, szélesebb körre kiható áldott találkozóra. P. Z. A Tanárok özvegyeit és Árváit Segítő Egyesület tagjaihoz! Rövidesen harminc éve lesz annak, hogy boldogult Theisz Gyula kartársunk lelkében megfogant a tanári özvegyek és árvák ellátásának a gondolata. A gondolat többszáz tanári lélekben visszhangra talált és 1912-ben megszületett a Tanárok Özvegyeit és Árváit Segítő Egyesület. Az örökös tagok befizetéseiből, a havi cgykoronás tagsági díjakból, a lelkes adományokból és gyűjtésekből napról- napra úgy gyűltek az ezer koronák, hogy az' egyesület a nagy világháború legínségesebb éveiben 423,000 koronát tudott hadikölcsön és magyar korona- járadékkötvények vásárlására fordítani, hogy — az akkori elgondolás szerint — értékállóvá tegye a maga vagyonát. A mindnyájunkat sújtó magyar balszerencse alapjaiban rendítette meg egyesületünket. Vagyonunk 99%-a elveszett. A tanári derűlátás és áldozatosság azonban megmentette a haldokló gyermeket. Az egyesület megmaradt tagjai, pártfogói anyagi támogatásukkal, az egyesület bölcs vezetői pedig
