Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Vitéz Szabó Lajos: Kultúránk válsága és a történelemoktatás
248 Vitéz Szabó Lajos : Kultúránk válsága és történelemoktatás. rokká nevelni ifjainkat, akikre a haza minden körülmények között számíthat. Ennek a célnak az elérésére minden tárgy minden tanárának törekedni kell, de semmi nem alkalmasabb rá, mint a helyesen vezetett és megfelelő anyagrészekkel dolgozó történelemtanítás. Ezért sehol nem olyan fontos követelmény, mint a történelem tanárnál, hogy munkája valóban művészi munka legyen. 10. A várható eredmény. Talán így lehetne elkerülni a múlttól való elszakadás fenyegető veszedelmét. így lehetne a magyar középiskolának és a magyar tanárnak hozzájárulni az eddiginél mélyebb történet- szemlélet kialakításához. Ennek intellektuális és erkölcsi hatása egyaránt nagy lenne. Már pedig éppen ebből a két szempontból van ma Európának, de nekünk magyaroknak is sürgősen szükségünk orvosra. Ezenkívül azonban még egy nagy eredménnyel járna : történelemoktatásunk nívójának emelkedésevei. Mert történelem- tanításunk ma felsőbb fokon sem jelent elég magas színvonalat. Mivel nagyobb része mélyebb megértés vagy gondolkodás nélkül egyszerű betanulással elsajátítható, nincs módunk rá, hogy az unintelligens szorgalmas biflázótói a gondolkozó, művelt ifjút kellőképpen megkülönböztessük. A történelem épúgy lehet szellemi fokmérő, mint a latin vagy a mennyiségtan, ha a nagy emberek leikébe, a korok szellemébe mélyebb betekintést kívánunk meg. Ha ezt nem tesszük meg, sok adatot összegyüjthetünk a szorgalmas tanuló agyában, de egységes történelmi képet soha nem fogunk nála elérni és a mai eseményeket történelmi gyökerükig való lehatolással soha nem fogjuk velük megértetni. Az egyensúly a gondolkodó és elmélyülni szerető tanuló javára a gyenge tehetségű magolóval szemben, valamint a tantárgyaknál a történelem javára más tárgyakkal szemben úgy állhat elő, ha felsőbb fokon a mesélő részek összeszűkítésével azokat a részeket domborítjuk ki, ahol a megértetésre, gondolkodásra, finom megkülönböztetésre, emberek és korok jellemzésére, az események és korok belső, eszmei tartalmának a kifejtésére, egyszóval elmélkedésre és az anyagban való elmélyedésre nyílik bőséges alkalom. Akkor nemcsak leckefelmondásból fog állni a történelem óra számonkérő része, hanem termékeny megbeszélésből is a tanár és a növendékek között. Ismerem a várható ellenérveket az itt kifejtett szintetizáló történelemtanítással szemben. Egyesek a magyar históriának az egyetemes történelemmel való szoros összekapcsolása miatt a nemzeti eszmények és gondolat elhomályosodásától tartanak. Mások talán a politikai történelem jogaiért szállanak síkra azzal a tervvel szemben, hogy kevesebb legyen a narratív és több az eszméltető anyag. Azonban, ha a múltban is az volt a cél, hogy lelkes, áldozatkész honpolgárokat és történelmi műveltséggel rendelkező, széles látókörű, művelt ifjakat neveljünk, ma Európa lelki és szellemi válságának idején mindent el kell követnünk, hogy ezt a célt minél tökéletesebben megvalósítsuk. Az egyetemes történelem alaposabb tanításának szorgalmazása a három utolsó évben szerzett tapasztalatokból
