Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Vitéz Szabó Lajos: Kultúránk válsága és a történelemoktatás
Vitéz Szabó Lajos : Kultúránk válsága és történelemoktatás. 237 a közös nyelv a nemzet megteremtője, hanem a szellemi rokonság és a közös tanítómesterek, úgy az európai népeket újra egyetlen egységbe lehet összekapcsolni. Hiszen közös a kultúrájuk, amelyből kinőttek, közös a vallásuk, közösek eszményeik. A középkorban Európa egységes volt: egy hit, egy Isten, egy pápa, egy lovagi ideál és egy tudományos nyelv. A keresztes háborúk közös nagy erőfeszítése így vált lehetővé. Ha a nacionalizmusban a nemzeti értékek minél teljesebb kifejtését látjuk és nem más nemzetek elleni gyűlöletet, úgy az egyesülésnek nincsenek lelki akadályai sem. Hz az egyetlen megoldása Európa bonyolult nemzetiségi és politikai problémáinak is. A gondolkodó után nemsokára a politikus lépett előtérbe. Ügy látszott, mintha Briand francia külügyminiszter agitációjára a páneurópai kérdés a megoldás útjára lépne. Az 1925-ben megkötött locarnói egyesség és a következő évben a Briand—Stresemann találkozó úgy látszott, kiküszöbölte az európai politikai légkört leginkább mérgező bajt, kihúzta a német-francia viszály fogát. Briand úgy gondolta, hogy Franciaország és Németország hátsó gondolat nélküli, őszinte megbékélése az első lépés lesz az Európai Egyesült Államok megvalósulása felé. Ha a legnehezebb kérdésen túlvannak, a többiek megoldása már sokkal könnyebb lesz. A nagy kilátásokkal kecsegtető tervet a két külügyminiszter ellen támadt belső mozgalmak buktatták meg. Francia- ország fiaiban még túlerős volt a Clemenceau gyűlölködő szelleme, és előbb ez akadályozta a kibékülést. A sors különös szeszélye, hogy amikor már Francia- ország fiai belátták Briand politikájának helyességét, akkorára meg Németországban született meg az az új nemzeti mozgalom, mely a megalázott és megsanyargatott német nép nemzeti öntudatát magasra hajtva, a kábulatából magához térő közvélemény mind nagyobb helyeslése mellett a felfegyverkező és katonailag erős Németországra apellált, és a jogos harag érzésével tekintett arra a szomszédra, amelynek nemzete megalázásában leginkább része volt. így bukott meg az egyetlen egyesülési terv, amelyet politikusok karoltak fel. Ezek után csak a teljesség kedvéért kell szólnunk a „Nemzetek Szövetségének“ háború utáni kísérleteiről. A Népszövetség sok idealista szerint magában hordta egy európai békülési politika csiráit. Azt a nemzetek feletti szervet látták benne, amely a különböző szuverén államokat hozzászoktatja ahhoz, hogy a közös célok érdekében szuverénitásuk csorbításába belemenjenek. Az emberi gyarlóság azonban itt is felülkerekedett. A Népszövetség fennállásának kezdő éveiben nagyon is gyenge volt ahhoz, hogy Európa sorsdöntő kérdéseiben hozandó határozatainak végrehajtását biztosítsa. Ilyen körülmények között, és mert a vezetőszerepet benne a győztes hatalmak játszották, a statusquohoz ragaszkodott. Szerencsétlenségére ez a sta- tusquo még a győztes államok független gondolkozói és politikusai szerint is igazságtalan volt. így a hátrányba került vesztes országoknál nagyon rövid idő kellett annak a véleménynek a kialakulására, hogy a Népszövetség nem akarja megszüntetni a békeszerződésekkel elkövetett igazságtalanságokat. 3. Szakadás az európai lélekben. A vesztes nemzetek lelkében a belenyugvás és tehetetlenség érzését mindjobban az elszenvedett méltatlanság érzése, majd a kitörő harag és az új, igazságos elrendezés sürgető vágya foglalta el. A másik oldalon is mind többen voltak, akik feltárták a békeszerződések igazságtalanságát, és békülő, kiengesztelő politikát hirdettek. Megint úgy jártak általában, mint Franciaország járt külön Németországgal. Amikor meg lett volna már náluk a hajlandóság a kibékülésre, a másik oldalon a fellángoló nacionalista öntudat hatására nem bíztak többé semmiféle békeközeledés őszinteségében. Mindinkább az a felfogás kerekedett felül, hogy csak az erős nemzet a maga nagyobb hatalmával tudja
