Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Csaba József: Középiskolai oktatásunk és az evangélium
Csaba József : Középiskolai oktatásunk és az evangélium. 221 Istenhitben gyökerező felelősséget érezni minden tettünkben : ez az igazi Széchenyi-kultusz. Egyetlen magyar ember sem indíthat el addig Széchenyi-moz- galmat, nem rendezhet Széchenyi-ünnepélyt, míg nem tekintett a saját leikébe, és nem tartott önmagával könyörtelen számadást. Nem virágos szólamokat kér és vár tőlünk Széchenyi, hanem becsülettel és tiszta lelkiismerettel végzett munkát mindenben és mindenkor. A felelősség tudatát érezni a magunk és mások sorsa iránt : ebben volt Széchenyi a legnagyobb, és ebben vagyunk mi kicsinyek : mi, szoborfaragók. A leghívebb és legnagyobb magyar születésének 150. évfordulóján, mely 1941 szeptember 21-én lesz, tartozunk ennyi beismeréssel. Sopron. Csanády Sándor. Középiskolai oktatásunk és az evangélium. Evangélikus Egyházegyetemünk 1940 november hó 8-án tartott közgyűlésén a következő határozatot hozta : „Minden iskolafaj számára együttesen, közös kötetben kidolgoztatja a Tantervi Utasításokat, s ezekben rá fog mutatni arra, hogy az egyes tantárgyak keretében miképpen valósítható meg az evangélikus szellem.“ Ezzel kapcsolatban körlevelet kaptak az evangélikus középiskolák az Evangélikus Egyházegyetem tanügyi bizottságának elnökétől : D. Kapi Béla püspök úrtól. A körlevél iskoláink lelki jövendője szempontjából nagyjelentőségű gondolatokat tartalmaz. Megállapítja, hogy egyházunknak külön Tantervi Utasításokra szüksége van. Iskoláink csak akkor lesznek evangélikus iskolák, ha a vallási tárgyakon kívül, az iskola tanító és nevelő munkájának minden területén, a reál- és humántárgyak tanításában is érvényesül a/, evangélikus szellem. Az evangélikus szellem részben a tanítási anyag kérdése : iskoláinkban éppen azért különös figyelmet kell szentelni az egyes tárgyak evangélikus és evangéliumi vonatkozásainak. Az evangélikus szellem azonban sokkal nagyobb részben a nevelői célkitűzésnek és behatásnak, a tanítás lelki irányának, a dolgozási módszernek és fegyelmezésnek kérdése. Az evangélikus tantervi utasítás megkeresi a különböző tárgykörben az evangéliumi és egyházi tanító-nevelő munkára alkalmas anyagot, és így felmutatja azt a többlet-különértéket, ami egyházi iskoláinkat elhatározóan megkülönbözteti az állami iskoláktól, és létüknek egyetlen értelmét képezi. Az idézett gondolatokból láthatjuk, hogy itt a hatalmasan új életre ébredő egyházunk lelke sugárzik most a racionalizmus sivatagában megszikkadt iskoláink felé, hogy hirdesse a változatlan evangéliumot : Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Azután : a fejsze immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.
