Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 1. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 17 századokra. „Ezen a téren szervezetünk tagjait egyéni ambíciók nem vezetik, inert tudjuk, hogy aki mint szakember az országgyűlésbe, vagy a törvény- hatósági közgyűlésbe kerül, súlyos felelősséggel járó komoly többletmunkát vállal magára. Állandó készenlétet, örökös tanulást jelent ez, mert a szakembernek mindig és mindenütt teljes és tökéletes fegyverzetben kell megjelennie. De a kiválasztottaknak mégis vállalniok keli minden fáradságot, mert ez az igazi frázis nélküli hazafiság.“ Ezért kéri a nemzet érdekében mind az országgyűlés mindkét házában, mint a törvényhatóságokban is a megfelelő képviseletet. A felterjesztésre kerülő Emlékirat mindenekelőtt megállapítja, hogy a magyar jogalkotás a törvényhozásban és az önkormányzatban hétféle más jogcím mellett ismer: 1. hivatalos tagokat; 2. szakszerűségi képviselőket; 3. érdekképviseleti tagokat. Ezután sorban jeiíemzi e háromfajta tagságot, hivatkozva a vonatkozó törvényekre és rendeletekre. Megállapítja, hogy hivatali tagja a törvény- hatósági önkormányzatnak és törvényhozásnak a tanárok és tanítók közül egy sincs. Szakszerűségi tagja a főigazgató és tanfelügyelő ; de őket az utolsó fővárosi törvény megfosztotta az indítványozás és határozathozatal jogától. A vidéki törvényhatóságokban tagok a főiskolák igazgatói, a vármegyékben pedig a tanítóegyesület elnöke. Érdekképviseleti tagságot először 1924-ben létesített a fővárosi törvény, majd 1926-ban a felsőházi. Jelenleg a főváros törvényhatósági bizottságának 108 választott és 19 érdekképviseleti tagja van. lit is, a vidékiekben is tagságot nyert az ügyvédi, orvosi, közjegyzői, mérnöki kamara, a mezőgazdasági bizottság, a kereskedelmi és iparkamara, a vitézi rend, az OTI biztosításra kötelezeítjei és a községi és körjegyzői egyesület : csak oktatót nem találunk sehol. Ezek megállapítása után sorra cáfolja az Emlékirat azokat az ellenérveket, melyeket az oktatórend intézményes érdekképviseletével szemben felemlíteni szokás. Ilyen az összeférhetetlenség, hogy t. i. a fővárosban rendszeresített állásban működő egyén bizottsági tag legyen. Ezzel szemben meg lehet állapítani, hogy a közigazgatási tisztviselők hasonló alkalmazás ellenére tagok. Másik vélemény szerint csak szabad pályán működőknek van szükségük érdekvédelemre.; ezzel szemben megjegyzi: ma már az orvosok és mérnökök nagyrésze is közalkalmazott, mégis kamaráján keresztül biztosítja érdekeinek védelmét a végrehajtó hatalommal szemben. Megállapítja azután az Emlékirat, hogy az érdekvédelem intézményes megvalósításához nincs szükség tanügyi kamarára, mert a kamara a szabadfoglalkozásúak fegyelmi hatósága, az oktatók legnagyobb része azonban köz- alkalmazott, tehát van fegyelmi hatósága amúgy is. Kiemeli, hogy az 1934 : XII. te. 5. §-a jogot ad a fővárosi törvényhatósági bizottság állandó tanügyi szakbizottságának arra, hogy gyűléseire szakértőket behívhasson. Emlékiratunk ezért először is azt kéri, hogy ezen az alapon hívassék meg a MATESz képviselete az említett bizottság üléseire. Továbbá : miután a felsőházban a közép- és alsófokú oktatásnak egy képviselője sincs, kéri, hogy tegyen a kormány legfelsőbb helyen javaslatot néhány kiváló tanár és tanító örökös felsőházi taggá való kinevezésére. Végül megemlíti, hogy az 1926. évi XXII. te. 19. §-a módot ad arra, hogy az oktatórend felsőházi érdekképviselete törvényhozás útján rendeztessék. Példa erre az 1928 : XIII. te. és az 1930. évi XLII. te., mely a GyOSZ és az OMGE 2—2 érdekképviselőjének a felsőházi törvény életbelépése után adott felsőházi tagságot. Legvégül nyomatékosan kéri az Emlékirat, hogy alkotmányos életünknek átalakítása, megújítása esetén biztosittassék a magyar oktatórend számára az a hivatásrendi érdekképviselet a székesfővárosi, a törvényhatósági joggal felruházott és a megyei városok, a vármegyék és az országgyűlés munkájában, mely őt száma, értéke, a nemzet életében betöltött fontos szerepe, jövőt építő jelentősége alapján a legteljesebb joggal megilleti. Midőn a MÁTESz által tett lépést ezekben ismertettük, bízunk benne, hogy szívós és kitartó munkával el fogja a tanítórend s benne a középiskolai tanárság a társadalomban az őt méltán megillető helvet foglalni. b—d.
