Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 8. szám - Dr. Harsányi István: A gimnáziumi fegyelmezés célkitüzései és módszerei
Dr. Harsányi István : A gimnáziumi fegyelmezés célkitűzése. 203 határozatok állandóan hozzáférhető formában, mintegy kivonatosan, emlékeztetésszerűen. Az iskola fegyelme csak akkor lehet igazán értékes, ha élő fegyelmi rendszerének képe minden nevelőfében, minden neveltjében él. Rendszerek próbája az élet. Fegyelmi rendszereké az iskolai élet fegyelmezettségének a foka és minősége. 3. Az összegyűjtött határozatokhoz minden nevelő, tanár köteles ragaszkodni. így az elbírálásokban se lehetne olyan nagy eltérés, mint amilyen pl. olykor most is tapasztalható időnként. A fegyelmi rendszer és végrehajtás őre az igazgató, akinek az adminisztrációnál is előbbrevaló kötelessége éppen az egységes fegyelmi rendszer gondos megtartatása. Valamennyi tanár tartsa kellemetlen bár, de feltétlen kötelességének, hogy minden fegyelmet zavaró mozzanatról, fegyel- metlenségről, amiről tudomást szerez, a nagy, közös cél érdekében értesítse az igazgatót, az internátusi vezetőket, az illetékes osztályfőnököt, a lakásadót stb. Indokolatlan és tarthatatlan pl. az ilyenféle magatartás : „hivatalosan nem veszek róla tudomást“. Ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel nem térhetünk napirendre a fegyelmi rendszert megsértő és veszélyeztető kilengések felett. 4. Kívánatos volna — az igazgató vezetése alatt — néhány megfelelő érdeklődési körű osztálytanárból állandó fegyelmi bizottság szervezése. Elsősorban az egész fegyelmezési rendszer figyelése volna az ő kötelességük. De ezenkívül ez a bizottság azonnal megvizsgálná a fegyelmi ügyeket, sőt döntene e gimnáziumi tanári kar nevében, ha annak a legközelebbi két-három napon belül nem volna gyűlése. A gyorsaság ugyanis nagyon fontos e téren. Mozgékony és kiterjedt figyelmű volna ez a bizottság. Akármelyik tízpercben összeülhetne, így volna a tanári karnak egy állandó szerve, mely a meglévő fegyelmi kódex és az élő fegyelmi rendszer szellemében, minden újabb fegyelmi ügy ismeretében igazságosan és egységesen tudná érvényesíteni a fegyelmező közösség szempontjait. 5. A diákság autonóm fegyelmi fokának biztosabb elérése érdekében kívánatos volna megtárgyalni egy diákfegyelmi bizottság megszervezésének lehetőségét és módozatait is. Ebben tevékeny részt vennének az autonóm fegyelem fokára emelkedett legkiválóbb 17—18 éves diákok. Valami olyanféle formában, mint amilyenben az régen meg is volt Sárospatakon a primáriusok szerepkörében. A Békefi-közölte 1621-es törvények változatából csak egy kis részletet közlök itt a primáriusok esküjéből: „az iskola polgáraira minden személy válogatás nélkül komolyan felügyelek, vétségeiket hűségesen számbaveszem, és amelyik a collégiumra veszedelmesnek látszik, vagy a seniornak, vagy a tanároknak kellő időben bejelentem“ stb. De érdemes ezzel a kérdéssel kapcsolatban meghallgatnunk Salamon Ferenc véleményét is : „Rendőri szerepre nem kell lealázni. Ellenben bíró lehet a tanuló, s legcélszerűbbnek tartom, ha a bíráskodásra maguk a növendékek alakítsanak juryt, de sohasem ugyanazon osztálybeli elítélésére. A két legfelső osztály növendékei ítélnének kölcsönösen egymás és valamennyi többi gimnáziális osztály föladottjai felett.“ Mindenben, a tanulásban való előmenetelt kivéve,
