Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 1. szám - Dr. Sarkadi Nagy János: Észrevételek a túlterhelés kérdéséhez
14 Z)r* Sor,kadi Nagy János Észrevételek a túlterhelés kérdéséhez. eleget tesz. Szinte azt mondhatjuk, hogy a mai tanulóifjúságból hiányzik a bizonyítvány szerinti középosztály. Ha tehát lehet szó túlterhelésről, annak egyik okát éppen bennünk, tanárokban látom. .„Tehát minket kell vádlottak padjára ültetni e miatt“, támadt nak reám teljes joggal tanártársaim. Mégha odaültetnének is beimün-r két, akkor is annyi mentő körülmény szól mellettünk, hogy bizonyára felmentenének minket. ; Legfőbb mentőkörülményünk, hogy a tantervi rendelkezések nem eléggé határozott volta és a módszertani követelményeknek megfelelő tanításmódnak a végső, az érettségi céljával nem egyező volta miatt igazán sok esetben nem tudhatjuk, hogy mit csináljunk, A tantervvel kapcsolatban meg kellene állapítani, hogy egy gimná-* ziumi tanulótól mit kell kívánni. Ennek szükségessége leginkább az érettségi vizsgán tűnik ki. A tanterv megszabja ugyan, hogy pl. mar gyárból egy-egy írótól mennyi költeményt és általában mit kell kit vánni, de a kollégáim nagyon jól tudják, hogy ha ennyivel mennének tanulóink érettségire, bizony fogyatékos lenne az eredmény és a vizsT gáztató tanárról nem valami jó jelentés készülne. Azt is megszabja a Tantervhez kiadott Utasítás, hogy az új irodalommal is foglalkozni kell, ami egész természetes is. De milyen mértékben? Senki sem tudja, Így történhetik azután meg, hogy az egyik érettségi elnök azért eléget detlen, mert keveset tudnak az új irodalomból akkor, ha nem tudr nak József Attiláról; a másik úgy látja, hogy az új irodalom mögött háttérbe szorul a régi irodalom, ha pl. a jelölt nem tudja pontosan felsorolni a legendákat. Tehát nemcsak a diákot terheli meg a tanár egyéni érdeklődése, hanem annak is alkalmazkodnia kell a felsőbb hatóságok részéről kiküldött ellenőrzők egyéni kívánalmaihoz. , De nem jobb a helyzet, ha a tanítás mai módszerét és az érettségi kívánalmakat nézzük. Az Érettségi Utasítás teljes joggal azt kívánja* hogy a jelöltek az egyes tárgyakban való jártasságukat lehetőleg összefüggő beszédben tanári segítség és közbevetett kérdések nélkül mutassák be. Igen, de mikor szokja meg ezt a növendék, amikor nemr csak az új anyag közlésekor kell, egész helyesen, osztálymunkát véy gezni, hanem akkor is, amikor arról akarunk meggyőződni, hogy meny^- nyire sajátították el a tanulók a már közölt és a megtanulásra kijelölt anyagot. Tehát az úgynevezett feleltető módszer ma már múzeumi ritkaság. Nem sajnálom, hiszen sokkal helyesebbnek tartom, ezt a mostanit, és követem is régen, de az kétségtelen, hogy nem segíti elő a tanulóknál az exercitatio dicendit, hogy igazi szép előadási formáról ne is szóljunk. Mind e két felsorolt körülmény az érettséginél gondot okoz diáknak, tanárnak is, és az ezen való segítés erős, de nem megerőltető munkát kíván mindkettőtől; azonban a gyakorlat itt is kiküszöböl majd minden nehézséget. . Ha elfogadjuk, hogy a túlterhelés csakugyan megvan, és mi tanárok az osztályozásnál nem szállítottuk le az ezelőtti mértéket, éhből természetszerűleg az következik, hogy az egyetemre kerülő ifjúság,
