Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 7. szám - Sípos Mária: A gazdasági és társadalmi ismeretek a gimnáziumban
Sípos Mária: A gazdasági és társadalmi ismeretek a gimnáziumban. 177 mondja dr. Schober Béla, a Magyar Nemzeti Bank korábbi vezér- igazgatója —, amikor a takarékosság, amely erőgyűjtést jelent, a legelső és legfőbb kötelesség.“ Ma egyenesen létparancs, ezért bele kell oltani az ifjúságba, hogy a vérévé váljék. Természetesen ehhez nem elég egy okt. végi tanítási óra, annak is egy eltakarékoskodott 10 perce, állandó ható tényező kell, hogy legyen, hogy a tanuló az erejét érezze és ne az ízét, mert akkor propagandát lát benne és elereszti a fiile mellett. Ezért Amerikában — mondja dr. Körmendy József in. kir. postatakarékpénztári főtitkár — az Egyesült Államokban takarékossági hetet állítottak az ügy szolgálatába tervszerű programmal. Nálunk is van takarékossági 10 parancsolat, jó ezeket ismertetni a tanulókkal: 1. Dolgozz és keress! 2. Élj beosztással! 3. Jegyezd a kiadásaidat és vesd össze bevételeiddel! 4. Tartózkodj a felesleges kiadásoktól! 5. Tégy félre nem várt kiadásokra! 6. Szerezz takarékbetétkönyvet! 7. Juttass másoknak is! 8. Szeresd otthonodat és törekedj családi házat szerezni! 9. Gondolj öreg napjaidra! 10. Takarékosság hazafiság. — Ezek a parancsok összefüggenek a Szövetkezetek, különösen a Takarék-és Hitelszövetkezetek fontos kérdésével. Mi olyan szerencsések voltunk, hogy dr. Somlyni József ügyvezető-igazgató szívessége folytán megszemlélhettük a Debreceni Kölcsönös Segélyző Egylet működését. Az igazgató személyesen tájékoztatott bennünket a szövetkezeti gondolat történeti fejlődéséről, a Kölcsönös Segélyző Egyletnek a kisemberek boldogulásáért folytatott önzetlen, ideális emberbaráti munkájáról. Minden tanuló egy kedves ajándékot is kapott: az Egylet 50 éves történetét. Elolvastuk, a következő órán megbeszéltük. Megtudtuk belőle, hogy milyen az igazi altruista munka. Hadd idézzek itt csak néhány gyöngyszemet a sok ezerből! ,,lgaz, hogy apró betéteink és apró kölcsöneink aránytalanul növelik munkánkat, költségesebbé és egyszersmind fárasztóbbá teszik igazgatóságunk és hivatalnokaink működését. De jóleső tudattal tölt el bennünket, hogy ezen tényünkkel magunkhoz karoltuk a szegényebb osztályt is, segítettünk a kisebb kereskedőkön, iparosokon, sőt egyszerű napszámosokon is. Megelégedéssel mondhatjuk, hogy apró jelzálogos kölcsöneink kel valóságos nagy társadalmi és hazafias munkát végeztünk, amidőn a szűk és egészségtelen lakások helyett sok ezer munkás családnak a most belterületet képező kél tségekben egészséges otthont szereztünk és szerezni segítettünk. Ez a gazdasági céllal összekötött embeiszeretet munkája. Ezen elvek szemmel tartása tette naggyá és virágzóvá Szövetkezetünket és mindaddig, míg ezen irányban haladunk, nincs ok arra, hogy annak fennállását, vagy jövőjét féltsük.“ Kellenek-e és lehetnek-e ennél beszédesebb szavak a szociális nevelésre olyan értelemben, amint arra Veszély Ödön is utal idézett munkájában :,,Annak, amit ma szociális érzésnek nevezünk, lényege : a szolidaritás, azaz : az összetartás, a helytállás, amit a szocializmus így fejez ki : Mindnyájan egyért, egy mindnyájunkért.“ Ebből a szociális érzésből fakadnak majd a tanulók lelkében a legbecsesebb
