Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 7. szám - Sípos Mária: A gazdasági és társadalmi ismeretek a gimnáziumban
176 Sípos Mária : A gazdasági és társadalmi ismeretek a gimnáziumban. Ismeretgyarapítás mellett tehát fejlesztjük a tanuló gazdasági érzékét is, és a gazdasági jelenségek kapcsolatának meglátására és a felvetődő gazdasági kérdések helyes megítélésére neveljük. Ezt a Részi. Ut.-ok is megkívánják: I. 111. o. A különféle éhtjelenségek és a gazdasági kérdések összefüggéseinek érzékeltetésére is számos alkalom kínálkozik. A tanulók igen szívesen oldják meg a felmerülő kérdéseket, mint: „A munkamegosztás előnye és hátránya.“ ,,A gép és az ember viszonya.“ ,,A gazdasági önellátás, mint a világgazdasági élet kóros tünete.“ „Az amerikai és európai ember típusa.“ „Ki az életművész?“ stb. (E két utóbbi sárospataki adat.) Amint Sárospatak is megjegyzi: „A tanulók hihetetlen lelkesedést mutatnak ilyenkor. A leghasznosabb órák azok, melyek a jelen ember sorsának kérdéseit tárgyalják.“ Itt kell ismételten kiemelnem, amit Sárospatak is hangsúlyoz, hogy különösen az ilyen megbeszélésekben kínálkozik kedvező alkalom arra, hogy „a különféle világnézeti kérdések helyes értelmezését a politikai eseményektől mentesen, tisztán tudományos alapon is érthetővé tegyük. A történelem tanításával pompásan kiegészíthető“. Hódmezővásárhely pedig ezt mondja : „Igen fontosnak tartom a tárggyal kapcsolatban a világnézeti nevelést. Eddig ilyet a középiskolában nemigen hallottunk, csak itt-ott különösebben a történelemmel kapcsolatban. Űj magyar nemzeti eszmékért rajongó ifjúságot azonban csak helyes politikai beállítottságú tanár nevelhet ki.“ Igaza van! A tanulók maguktól rájönnek arra is, hogy az egyén, ill. család anyagi jólétén alapszik az állam, a nemzet gazdasági jóléte. Az ezzel összefüggő feladatok megbeszélése az erkölcsi és állampolgársági nevelés céljait szolgálja. (Részi. Utas. I. 111. o.) így a szorgalom, megbízhatóság, felelősség, beosztás, takarékosság szerepének a kidomborítása a megélhetésért folyó küzdelemben.* Különösen ki kell emelnünk a takarékosság fontosságát. Megteszik ezt maguk a tanulók is. Olvastam a hódmezővásárhelyi leánygimnáziumi tanulók véleményét. Igen ügyes válaszokat adtak ilyen kérdésekre : Miért tanulom a gazdaságtant? Milyen tanulságokat vontam le belőle? Minek látom a legnagyobb gyakorlati hasznát? „Takarékosság ■— felelik az utóbbi kérdésre, — mert evvel nemcsak a magunk, hanem a haza üg^ét is szolgáljuk. Továbbá a takarékszövetkezetek, a hi1 elintézetek, mert ezek az egyének könnyebb megélhetését biztosítják.“ Mi a takarékosság? Találóan határozza meg Ravizza Filippo a Nemzetközi Takarékpénztári Intézet milánói igazgatója : „A takarékosság nem a lemondás elmélete, amelyet csupán a kevésbbé tehetőseknek kell hirdetni, hanem az mindnyájunk számára életelv, s ka a szegényebb néposztály számára szükség az, a tehetősebbek részére kötelesség, ami abban áll, hogy kiadásainkat olyan mederbe tereljük, amely az egyéni előnyt a közérdekkel kapcsolja össze.“ Poroszországról azt mondták egykor, hogy naggyá koplalta magát. Nekünk, habár nem is naggyá koplalnunk, de naggyá kell takarékoskodnunk magunkat. „Mert vannak idők és helyzetek egyesek és nemzetek életében —
