Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 6. szám - Dr. Tóth József: Rendszeresebb középiskolai nevelés
Dr. Tóth József: Rendszeresebb középiskolai nevelés. 151 és betetőzése“ lesz a tanítási órák mindegyikén, a tantárgyakkal kapcsolatosan folyó nevelésnek. De azután a második osztályban megállt a dolog, majd innen is kiszorult az osztályfőnöki óra, s ma már csak az első osztályban csenevészesedik. Ha ennek okát keresnénk, valószínűleg oda lyukadnánk ki, hogy szükség volt erre a heti egy órára, mert helyébe más, elméleti órát kellett beszorítani a tantervbe (mennyiségtan? földrajz?). Csak őszinte sajnálkozással állapíthatjuk meg ennek az életrevaló újításnak, az osztályfőnöki órának sorvadását és jelentéktelenné válását. Mert kétségtelenül anakronisztikus megállapítás az első osztályban folyó órákkal kapcsolatban a nevelés betetőzéséről beszélni. Ez legfeljebb az első osztály nevelő munkájára vonatkozhat, de ha ez a rendszeres nevelés fontos és megokolt a legkönnyebben alakítható tanulóréteg, a 10—11 évesek számára, mennyivel fontosabb és meg- okoltabb lenne a 15-—16 éves kamaszkorbeli, vagy az iskolának rövidesen búcsút intő nyolcadikos diák számára. A Rendtartás tanácsolja és az osztályfőnök feladatául tűzi ugyan ki, hogy később is találni kell módot az osztályfőnöki órák gondolatköreinek fejtegetésére és továbbfelesztésére de arra nem ad útbaigazítást (nehéz is volna!), hogy ezt miképpen végezze el a tanár. Két-három heti óraszám mellett egyes tárgyak megdöbbentő mennyiségű tanítási anyagát így is csak fogcsikorgatva lehet elvégezni, igazán nincs tehát idő arra, hogy a tanár, mint osztályfőnök, még rendszeres nevelői munkával foglalkozzék. Tagadhatatlan, hogy a tanítási órákon az egyes tárgyak keretében kifejthető nevelőerőt nem szabad kiaknázatlanul hagyni, de ezt lelkiismeretes tanár jól tudja, és munkáját e szerint is végzi. Ez azonban nem rendszeres, hanem szétfolyó és csak alkalmi munka. Szükség lenne tehát a nevelés sokágú feladatainak megoldása végett a nevelőórák szélesebb körű alkalmazására. Itt a probléma a túlterhelés manapság sokat vitatott és szinte jelszóvá váló kérdésével is érintkezik. Csaknem általánosan hangzó panasz, hogy túlterhelés van, és ezen a bajon a középiskolának segítenie kell. Keresik a túlterhelés okait a tanítási anyag és a tanítási idő mennyiségében, a különórákban, különféle elfoglaltságokban, a módszerben és rendszerben, a tanárban és a tanítványban, időben és térben, és különféle indítványokat terjesztenek elő illetékesek és illetéktelenek az orvoslásra. (Zárójelben jegyzem meg, hogy forronganak a pedagógia berkei, mindenki lelkiismeretvizsg'álatot tart, a tanárok jórészc nagy módszeres erőkifejtéssel mind kevesebb és kevesebb anyagot dolgoz fel és követel, az eredmény pedig az, hogy a tanulók mind kevesebbet és kevesebbet tanulnak és — tudnak! A túlterhelés egyszersmind szelekció kérdése is!) Az való igaz, hogy egyes tárgyakból bizonyos osztályokban túlméretezett az ismeretanyag. De a túlterhelést itt sem annyira az anyag, mint inkább a túlbuzgó, pluszmunkát végző és követelő