Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 5. szám - Hazai irodalom

142

Hazai irodaiam.

Tessedik pályája a siker és tragikum szintézise, jelleme a szelídségnek és puritán szigorúságnak különös összetétele. Már apjáról is, ki 1749-ben mint csabai lelkész halt meg, megállapítja az író, hogy az erélynek és kérlel- hetlen szigornak vonásai jellemezték őt. „A paráznákat elzáratta, majd a nép előtt nyilvános vezeklésre kényszerítette. Akik az ő megítélése szerint nem éltek feddhetetlen életet, azok nem lehettek keresztszülők. Ha a szigorú dogmatizmust nem is, de a puritán jellemet mindenesetre atyjától örökölte Tessedik. Korán árvaságra jutott, anyja kosztosdiákok tartásával, ő maga kisebb diákok tanításával foglalkozik. A kerti munka mindig vonzotta, s mikor nevelői állása véget ért és külföldre ment tanulmányait folytatni, teológiai munkája mellett mindig és mindenütt érdekelte az okszerű gazdálkodás. Nyilván már külföldön tudatára ébredt annak, hogy a jó papnak a nép egész életmenetét gondoznia és irányítania kell. „Az egyetemeken azt tanították, hogy a világ nagy gépezete Isten céljait szolgálja, tehát a természet adományait minél tudatosabban felhasználó ember végeredményben az Isten tetszésére munkálódik.“ Ennek a vezető gondolatnak nagy hasznát vette Szarvas babonás és tudatlan népe között. Papi szolgálatát pontosan ellátta, beszédei és az egyházon kívül tartott előadásai azonban a régi szabályoktól eltérően gyakorlati irányúak. A német Fichte, a magyar Vajda Péter lelkiiletét érezteti, mikot a mindennapi élet kötelességeire inti hallgatóit, midőn külön beszédeket mond a házasulandók számára, Olvasóegyletet alapít, midőn a Kertésznők egyesületét megalakítja, s midőn leszoktatja híveit a dáridókról, kártyázásról s rászoktatja a lakókat a vitamindús gyümölcsök termelésére. Megalakítja gazdasági intézetével kapcsolatban a híres jabrikát, melyet magyar és külföldi tudósok látogatnak, mely a társadalom megértő rétegeinek becsülését szerzi meg neki, igaz, hogy felébreszti a kislelkűek gyűlölködését is

Nádor Jenő plasztikus rajzát adja annak a tragédiának, melynek a nagy Tessedik áldozata lett éppen annak a lakosságnak közönyössége és gyűlölködése folytán, melyre egész életmunkáját áldozta. Lelkésztársa, Boczkó Dániel jobb ügyhöz méltó buzgósággal lázította fel Tessedik ellen a szarvasi híveket. A negyedszázadig fennállott intézet előbb 1795-ben, majd 1799. évi rövid újjáéledése után 1805-ben végleg megszűnt. Hogy missziós munkájának nyoma maradjon, hátralevő éveit irodalmi munkának szentelte Tessedik. Gazdasági krónikává egészítette ki régebben írt naplószerű feljegyzéseit, s utolsó éveiben megírta önéletrajzát.. .

Tessedik Sámuel kiemelkedett kortársai közül, s mintha még sírja is azért állna elkülönítve, hogy magányosságát szimbolizálja. „Egy évszázadon át a feledés homálya borult a sírra s annak környékére. A gyermekei által emelt díszes emlékoszlop tájékát nem gondozták kegyeletes kezek. Az elhagyottság sivár érzését keltette ott minden : az egyik oldalon rendetlenül tenyésző akác- erdőcske, a másikon a sírt szegélyező lucernástáblák. De vájjon akadtak-e sokan ezen száz év alatt, kik ebben az elhagyott Ságban, ebben az akácerdőcské- ben, lucernástáblában felfedezték a szimbolumszerűséget? Mintha a véletlen alkart a volna korrigálni egy hálátlan évszázad mulasztását, amikor Tessedik Sámuel elhagyatott sírja 'mellé figyelmeztetés végett akácfát és lucernát helyezett. És amikor tavaszonként virágpompába öltöztek a fák, a természet küldötte el bennük minden egyes alkalommal a maga frissen kötött koszorúját.“

Nádor Jenő nagy tárgyismerettel és őszinte lárgyszeretettel írta meg munkáját, élesen megvilágító lélekrajzot ad és könnyed elbeszélés-módja alkalmas arra, hogy a nagyközönségben felkeltse az érdeklődést az igazi nagy emberi értékek iránt.

Budapest. Dr. Kemény Gábor.

Balogliy Mária : Lányok könyve. (Athenaeum kiadása.)

Kitűnő segédeszköz e gondosan szerkesztett könyv szülők, tanítók, tanárok kezében is, a nevelés nagy és felelősségteljes munkájában. Ötletesen, gya-