Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 5. szám - Hazai irodalom
lluzai irodalom. 141 kevés számát az egyes iskolatípusokban. Megállapításai - sajnos — helytállók különösen a polgári iskolákban, ahol bőven foglalkoznak szent Ágostonnal, assisi Ferenccel, Chalmers Jakabbal, Wesley-vel, Livingstone Dáviddal, Francke és Zinzendorf intézményeivel, Wiehern Jánossal és Bodelschwing Frigyessel, de a hittani órán nevét se ejtik ki Méliusz Péternek, Károlyi Gáspárnak, Szenei Molnár Albertnek, Erdősi Sylvester Jánosnak, Lorántffy Zsu- zsánnának, az Országos Református Szeretetszövetségnek stb., hacsak az a vallástanár egyéni érzése folytán nem történik meg. Főhiánynak jelzi a szerző a református szellemű tankönyvek hiányát, és e ponton megcáfolhatatlan igazsága van. Ennek igazolására legyen szabad csak arra hivatkozni, hogy református polgári iskoláinkban egyetlen egyházi kiadású tankönyv sincsen használatban még a világnézeti tantárgyakhoz sem ugyanakkor, mikor a református szellemű tankönyvkiadvány sorozatban a német és a latin nyelvhez, a természetrajzhoz, a számtanhoz stb. adnak ki kézikönyveket. Hogy a polgári iskolákban milyen szellemű tankönyvekből tanítjuk még a világszemléleti tantárgyakat is, arra nézve elegendő lesz csak azt említeni fel, hogy egy vezető egyházi hivatalt is betöltő református valláséi tankönyvíró tankönyve bővelkedik a katolikus jelvényes illusztrációkban, s a szövegben is mindenütt keresztényt ír, keresztyén helyett (Rákosi: Történelem). Az Országos Református Tanáregyesület polgári iskolai szakosztálya elnökségem idején hasztalan kérte legalább református szellemű történelem, irodalomtörténet és olvasókönyv kiadását a református polgári iskolák részére, ugyanakkor azonban volt lehetőség ,,református szellemű“ fizika kiadására. Rámutat a szerző a református tanárképzés fogyatékosságára, hiszen több iskolatípusra vagy szakra egyházunk nem képez tanárokat. Az iskolai munka keretében sem érvényesül mindenütt a református irányú nevelés ; az ifjúsági egyesületi életben erősebben dominál az önképzőkör a Soli Deo Glóriánál, s a tantermek és az iskola külső felszerelésében is alig van nyoma a református jellegnek. A régi lelkészjellegű tanárok és rektorok hiánya is érezhető. E helyzeten javítani kell. Üj szellemet kell bevinni az iskolába, s ha ez nem történik meg, ha az iskola vagy nem tud, vagy nem akar a református szellemű nevelésnek eleget tenni, akkor ,,az egyház részéről nem érdemli meg a legkisebb áldozatot, a legcsekélyebb kockázatot sem“. A tanulmány kényes kérdésekhez nyúl, de célja az egyház komoly szolgálata, s mint ilyen feltétlenül figyelmet érdemel. A betegség gyógyításához az szükséges elsősorban, hogy azt a maga valóságában megismerjük, gyógyítani csak azután lehet. Illyés Endre dr. helyes diagnózist adott, s várhatjuk az orvosokat, akik biztosítják a református jövő érdekében a gyógyító eszközöket. Hajdúböszörmény. H. Fekete Péter. Tcsscdik Sámuel, az ország papja Szarvason. — Dr. Xádor Jenő könyve.* Ma, mikor a gazdasági újjászületésből a társadalom minden szervének ki kell vennie a maga részét, nagyonis indokolt az egyház cselekvő nagyjait felsorakoztatni. Ma elég nagy hajlandóság van rá, hogy az átértékelés lázában a múltat minden értékével együtt elhomályosítsuk, ezzel a veszedelmes tünettel szemben jó rámutatni az elmúlt idők igazán nagy időálló értékeire. Ilyen időálló értéket elevenít meg az átélés teljes melegével Nádor Jenő Tesse- dikről, az ország papjáról írt kitűnő életrajzában. Helyesen ismeri fel benne nemcsak a lelkes reformert, de az ideális papot is és az első falukutatót, aki a modern falukutatást megelőzve, 150 évvel ezelőtt nemcsak pontos leírását adta egy Isten háta mögötti községnek, de céltudatos munkájával igyekezett is azt újjáteremteni. * Egyházunk Nagyjai, s/.erk. Dr. Payr Sándor és Dr. Kovács Sándor. XIII. sz. Luther Társaság kiadása, Budapest, 1940.
