Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 5. szám - Dr. Juhász Béla: Tanítók erőteljesebb részvétele a missziói munkában
Dr. Juhász Béla : Tanítók részvétele a missziói munkában. 129 tanítóról van szó, a nevelés világából vizsgáljuk a missziói munka természetét, ezért most túlhaladunk a szakszerűség megállapításain, a paragrafusok kerítésein, s minden munkát missziónak, minden feladatot misszióinak mondunk, amely az emberek különbbé tételét, kicsinyek és nagyok emelését szolgálja. Reméljük, hogy ezzel nem vétettünk túlságosan a hivatalos álláspont értékfelfogása ellen. Ha az egyháztagok gondozása azt eredményezi, hogy a tökéletesedés útjára vezetjük őket, Istennek tetsző munkát végeztünk. (Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.) így nézve, zavartalan összhangban találkozik az egyházi misszió és a nevelés, a lelkipásztor és a tanító. Az egyháznak legközvetlenebb érdeke, hogy a tagjai testi és szellemi tekintetben fejlettek legyenek, ezt a nevelés segíti elő ; az ilyen emberek világosan felismerik az egyházba való tartozásukat, magas eszmény követésére képesek, az egyház tanításait inkább követik, szívük szerint élik. E kitérés tárgyunk fejtegetésében csak látszólagos. Annak bizonyítására szántuk, hogy a református népiskolában református gyermekek nevelésével küszködő tanító missziói munkát végez nevelői hivatásának betöltése közben. Ezért a tanítót óvatosság és minden feltétel nélkül az iskolától elvenni és a gyülekezet tágas mezejére vinni : könnyen annyit jelenthet, mint missziói munka teljesítésében akadályozni olt, ahová való, s odavezetni, ahová talán nem is való. A most létesülő tanítóképző-akadémiának kell tervszerűen gondoskodnia arról, hogy minél több tanító alkalmas legyen a gyülekezeti missziói munkára. Ez még teljességgel hatalmunkban van, és mód is nyílik rá elméleti és gyakorlati alapon egyaránt. Itt kell lehetővé tenni, hogy az akadémiák vallástanára a helyi egyház vezetőségével egyetértőén a tanítójelölteket az egyházközség missziói munkájában részeltesse, itt kell alkalmat adnunk a lelkipásztor és tanító találkozására, kölcsönös megismerésére, hogy már itt megindulhasson a két munkatárs között az építő viszony kialakulása. Már itt meg kell teremtenünk a lehetőséget arra, hogy a tanítók, mint képzett KIE- és vasárnapi iskolavezetők lépjenek ki az akadémiáról. A KIE- munkára különösen nagy szükség lesz, ha az 1940. évi népiskolai törvény végrehajtásával a mindennapos iskolábajáratási kötelezettség korhatára a 15. életévet is magában foglalja. Nem hallgatjuk el, hogy a kérdés szorosan összefügg a lelkészszelekció kérdésével. Az egyik tanítóképzőintézetben a tanítójelöltek nem mindig láthatnak emelkedett példát a kötelességteljesítést nem szó szerint értelmező lelkésztanítói tanfolyam egyes tagjaiban. Nagy gonddal kell megalkotni a nőtanítójelöltek akadémiájában a missziói szolgálatra előkészítés részleteit, terjedelmét. Mert a családi nevelés hatása az embert egész életén át elkíséri, s ebben a munkában az anya a középpont, a női missziói munkára szinte nagyobb szükség van a gyermekek vallásos és egyházias lelkületének kialakítása végett, mint a férfiakéra. Erre alapot ad az a jelenség is, hogy ezután talán több leány megy tanítói pályára, mint fiú.
