Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 1. szám - Dr. Törös László: Tervezet a túlterhelés kiküszöböléséről
Dr. Törös László : Tervezet a túlterhelés kiküszöböléséről. a tapasztalatok alapján megfelelő javításokkal nyomtassák ki. Németországban számtalan kísérleti iskola működik : lehetne nálunk is ilyesmi, s feladataik közé kellene sorozni a tankönyvek kipróbálását. Mert a jó tankönyv fele tanár, a rossz még a jó tanár munkáját is lerontja, legalább is nehezíti. II. Most már menjünk közelebb a lényeghez. Sok apró-cseprő kérdés helyett vegyük elő immár tanítási idő, más szóval a heti órák kérdését. Ügy gondoltuk, hogy a napi 5 órás elfoglaltság állandósul, pedig emlékezünk a magunk gyermekkorára, amikor igen kínosan esett, hogy fejlődő gyermeki szervezettel egyszerre 8—1-ig kellett iskolában lenni. Sok ennyi is ! És mi történt? Ráadásul még egy tí-ik órával is megterhelték őket, a kezemben levő legújabb óratervben egyetlen osztálynak sincs 31-en alul a kötelező heti óraszáma ! Hogy mit jelent ez a gyakorlatban, saját tapasztalatommal tudom megvilágítani. Tavaly, meg tavaly előtt a legfelső osztályban volt egy ötödik órám latinból. Egyszer látogatónk érkezett, s tudom, igen bosszantott, hogy diákjaim cserbenhagytak: nemcsak nem „brillíroztak“, hanem máskor könnyen reprodukált dolgokat sem tudtak felidézni. Ettől kezdve erősebben figyeltem : kiderült, hogy ez az órám nem sokat ért, kifáradt aggyal nem lehet dolgozni. Ettől fogva aztán csak lassú továbbmenésre, szövegelőkészítésre használtam lel. Az idén meg érdemes vallástanárunk esett kétségbe, hogy a VIII. osztályban ilyen utolsó órát kapott a hitvédelemre ! Igaza is van, de mit csináljon az igazgató, ha nem tud segíteni. Más tárgyak is dörömbölnek érvényesülésükért, még hozzá az érettségi is ott komorlik a láthatáron ! Leszögezhetjük tehát azt a meggyőződésünket, hogy a gyermeki lélek nem bír el semmiesetre sem napi öt óránál többet ! Az új rendezés vegye ezt figyelembe. A heti órák száma tehát úgy állapítandó meg, hogy a leventegyakorlatok számára egy teljes délelőtt üresen maradjon. Mert magam is azon a véleményen vagyok, hogy leventenapon nem szabad, nem lehet más órát tartani. A gyermeknek más ruhában kell jönnie, még a rendes diáksapkáját sem teheti fel, no meg nadrágját is elő kell készíteni esetleges önkéntelen talajgyakorlatokhoz. Hogyan lehet így várni, hogy elvont tárgyakra tudjon gondolni? A legkomolyabban fennforog tehát az a kérdés, hogy minden osztályban az elmaradó egy napi 5—6 óra anyagáról kell valamiképpen gondoskodni. Sokan azt hiszik, hogy hozzácsapják más napokhoz. Mindennap 6 óra lesz. Én nem hiszem, hogy a nemzet fiatalságáért felelősséget érző felettes hatóság belemenjen ilyen játékba : amit a leventegyakorlatok segítenek, az elméleti túlcsigázás tökéletesen lerontaná ! Nem’ árt, ha minden héten egy teljes napot, helyesebben délelőttöt tanári felügyelet alatt a testnek szentelnek a tanulók. El tudom képzelni, hogy az esetleg fennmaradó órák számlájára kedves és hasz-
