Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
Hazai és külföldi irodalom. 113 kimagaslik Ernyeiné anyai nagyságában* akit semmiféle fájdalom és csapás nem tör meg, sőt még nagyobbá lesz alattuk. Sub pondere ereseit. Az Ernyei- leánv, Hozáli, tragikus alakja pedig mintha egy erdélyi balladából lépett volna át a regénybe. Az Ernyei-esalád körül ott hullámzik szinte az egész kicsi Erdély megszállóival, falusi népével, ,,kollégyom“-aival, professzoraival, diákjaival. A valóban megtörtént események s a tényleg élt személyek, mint a császár látogatása Erdélyben s a professzorok, a két Bolyai, Hegedűs István, Szath- mári Károly stb. alakja csak fokozzák a regény történeti hitelét s életszerűségét. Az író mesterien szőtt érdekkeltő események szereplőivé teszi hőseit. Az elnyomatás korának szomorú eseményei, a székely „kollégyomok“ ifjúságának élete, falusi idillek, külföldi barangolások peregnek előttünk a könyv lapjain, s közöttük, mint csillogó patakok a völgyben, gyönyörű tiszta ifjú szerelmek kanyarognak a bús kettétörés, a keserű csalódás s a boldog beteljesülés felé. A könyv gazdagsága mindezekkel nincs kimerítve. Ügy tudom, Makkai Sándor is, mint regénye főhőse, nevelőnek indult. Ő is „pedagógus-natura“. Sorsa azóta sokfelé vetette, de ezt a természetét sehol sem tudta levetkezni. Élete minden tette tanítás. Ez a könyv is a mellett, hogy érdekes és gyönyörködtető olvasmány, nevel, tanít. A regény félig-meddig allegória : viszonyai, tanulságai a mai időkre is ráillenek. A magyarság jórésze ma ismét idegen nyomás alá vettetett, s a könyv írásakor még inkább így volt. Makkai végigélte ezt az életet, s könyvében a maga tapasztalatait adja át a múlt köntösében a ma emberének. Alakjaival azt hiszem, valóságban is találkozott a mai kisebbségi életben, s mi is találkoznánk velük. A regény lapjain, a szereplők beszélgetéseiben, az író megjegyzéseiben egy kisebbségi káté töredékei vannak szétszórva. Ideírok egyet : „most időt és alkalmat nyertünk arra, hogy kifejthessük az Isten által nekünk adott erőnket a magyar haza felvirágoztatására, kiki azon a helyen, ahova állíttatott. S Bandi bácsi ebben dicső szerepét látta a papoknak, tanároknak, tanítóknak, akik a nép és az ifjúság nevelői, tehát a jövendő legfőbb munkásai lesznek a most következő időben“. De ezen túl is bőven ontja az író nagy tudásának kincseit. Hellvel-közzel ragyogó kis városképeket kapunk Marosvásárhelyről, Debrecenről, Nagy- enyedről, melyek úgy zárják magukba a városok lelkét, mint az átlátszó borostyán a belékeriilt életeket. Belátunk az egykori kollégiumi nevelésbe, s érdekes vitákat hallunk a nevelésről. Még egyet említek meg : a könyv külső formája szerint is erdélyi : emlékiratszerű. Erdély tipikus műfaja az emlékirat. A történelmi viharok tengelyébe állított kis ország minden fia érzi az idők szeleinek nyomását, tudja, hogy történelmet él, s ezt a történelmet örökíti meg írásában. Makkai hőse is emlé- kezésszerűen meséli el maga és családja sorsát. így válik Makkai kezén egy elsődlegesen dilettáns műfajból művészi forma. Mikor olvastam a könyvet, emlékezetemben a rokon művek egész sora rajzott fel, melyeket szerzőjük mind azért bocsátott útra, hogy dolgozzanak a magyarságért. Céljukat vájjon elérik-e? Számukra ez lenne a legszebb jutalom, nem a kritika és az irodalomtörténet dicsérete. Tóth Béla. Fehér Cűhor : Olisitlio Patakiana. Debrecen, 1940. Exodus-kiadás, 150 1* Bégi s ma már feledésbe ment történetet elevenít fel előttünk az Obsidio Patakiana. 1714 nyarán a jezsuiták az alispán és a megyei hajdúk támogatásával el akarták foglalni a sárospataki református kollégiumot. A támadást azonban Csécsy professzor leleményessége, a diákók bátorsága és nem utolsósorban a pataki polgárok, különösen a kofaasszonyok támogatása meghiúsította. Ezt az egyszerű, de igen érdekfeszítően megírt történetet a szerző az elmúlt idők érdekes és színes képévé s a kálvinista magyar ember találó jellemrajzává bővíti ki. Az a világ, ahova elvezet bennünket idegen és mégis ismerős
