Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 1. szám - Dr. Törös László: Tervezet a túlterhelés kiküszöböléséről
Dr. Törüs László Tervezet a túlterhelés kiküszöböléséről. 3 hogy tovább tudok és akarok tekinteni a portámon : a magam egyetemes hajlamain kívül az a két-három esztendő, amit a saját magániskolámban töltöttem — ahol már csaknem az érettségiig vezettem egyeseket, s minden tantárgyat magam tanítottam —, mondom, ez a pár esztendő megtanított arra, hogy mik a lehetőségek a középiskolában, mit milyen lélekkel fogad az ifjúság. Azóta is nap-nap után való töprengéseim kiérleltek bennem bizonyos meggyőződést, amelynek — úgy érzem — kötelességem hangot adni, még ha visszatetszést szül is egyesekben. I. A kecskeméti tervezet egyik pontja a tankönyvekre vonatkozik. Mint tankönyvíró is hozzászólhatok ehhez a kérdéshez. Itt is a rendszerben van a hiba. Hogy megy a tankönyvbírálat? Újabban református egyházunk is örvendetesen tör előre a tankönyvkiadásban. Először két egyházi bíráló nézi át a tankönyv kéziratát. Nálunk — igen helyesen — leginkább középiskolai gyakorló tanárok bírálják. Talán ennek lehet köszönni, hogy pl. a Kun Sándorral közösen szerkesztett latin tankönyveinket teljes megértéssel, sokszor szinte himnuszszámba menő dicséretekkel illették. Jön aztán az állami íelülbírálat (az önkormányzat nagyobb dicsőségére !), melynek keretében tudós bírálók sokszor hajmeresztő követelményekkel állanak elő. Éppen a napokban mutattam igazgatónknak azt a bírálatot, mely azt kívánja, hogy az I. osztályban beszéljek a fórummal kapcsolatosan arról, hogy ,,itt sétált Horatius, itt állt a Rostra, innen zengett Cicero hangja...“ Nem szabad aztán elhanyagolni a csodálatos antik istenvilágot. Hagyjuk ki a latin énekeket, s mindazt, ami kedvessé, gyermekiessé teszi könyvünket ! Majd Vergiliusunkkal kapcsolatban szomorúan kellett tapasztalnom, hogy mennyire ellenségei a minisztérium bírálói a rövid tankönyveknek. Én mindig csak annyit akartam adni, amennyit el is lehet végezni, s azt hiszem minden tanárnak az a vágya. Most mégis háromannyi felvételére kényszerítettek azzal, hogy 'különben „nem kap a tanuló teljes képet Vergiliusról“. Hogyan kapjon most már a tanuló teljes képet el nem olvasott latin szövegek nyomón? Én új fogással terjedelmes müfordí- tásos magyar részeket is kapcsoltam be : a mi egyházi bírálóink lelkesedtek érte, a tudósok ledorongolták. Végül is valami középutas kiegyezést kellett kötnöm. A tanulság mindebből az, hogy középiskolai tanárokból kell összeállítani a miniszteriális bírálóbizottságot is. Második kiadásra pedig csak olyan művet szabad bocsátani, melyről a használó iskolák igazgatói bizonyítják, hogy a gyakorlatban megállotta a helyét, alapvető hibákban nem szenved, stílusa a gyermek leikéhez alkalmazkodik, s így remélhető, hogy kisebb igazításokkal jó lesz a jövőre. Mert vallom, hogy számos tárgy nehézségeinek egyik magyarázata a tankönyv. Most fiam mellett sokszor ökölbeszoruló kézzel olvasok egy-egy szörnyű mondatot. Jellemzésül hadd mutassam be
