Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 4. szám - Dr. Hamvas Gyula: Gondolatok a pedagógia és a művészet összefüggéseiből

88 Dr. Hamvas Gyula : Gondolatok a pedagógia és a művészei összefüggéseiből.

A tanári rend a középiskolai reform kultúrpolitikai elgondolását megértette, magáévá tette, elmélyedt benne, elméleti továbbfejlesztéséről irodalmilag gondoskodott, gyakorlatilag pedig a nevelésoktatásban — tekintve a reform bevezetésétől eltelt rövid időtartamot — jelentős pozitívumokat mutat fel. Erős hivatástudattal dolgozva, minden terve mélyen a nemzeti érzés és művelődés talajába gyökerezik, és ami szintén nagyon komoly érték, világosan látja a magyar nevelés jövő útját.

Az előrehaladás általános eredményei a tanári rend gazdag lélekalakító munkájáról tesznek tanúbizonyságot. Fizikai súly, térbeli mérték nem mérheti ezt az alkotó tevékenységet, de a nevelő-tanító munkából a magyar ifjúságnak olyan szellemi fokozata alakult ki, olyan erkölcsi minősége született meg, amely az egész nemzetünk jövőjére biztató és megerősítő értéktöbbletet jelent, és méltó versenyre kelhet akármelyik más magyar kultúrmezőről jelentett eredményekkel.

Aki nem tévesztette el szem elől, mit jelentettek a középiskola múlt nevelési céljai, és mit kíván ebben a tekintetben a mostani középiskolai reform, az különösen megbecsüli a középiskola jelenben elért mérlegét.

Úgyszólván egy letűnt világ tiszteletreméltó pedagógiai hagyományaiból kellett részleteket félretenni, mert túlhaladta őket az idő ; viszont voltak olyanok, szakemberek és laikusok, akik nem látták bebizonyítottunk a kikapcsolt részletek elavultságát. A régi nevelési értékekbe vetett bizalom nem válogatott, az elért eredmények ellenben bizonyítani látszottak, így aztán az újszerű és az élet által sürgetett pedagógiai reform teljes megvalósulása kissé késett.

Minthogy azonban a magyar tanári rend felelősségérzete és hivatástudata mindenen felüláll, kereste és meg is találta az utat a kitűzött pedagógiai célok eléréséhez. A középiskola reformjának beteljesülését tehát személy vagy maradi felfogás nem gátolja.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a középiskola minden akadály nélkül haladhat a maga útján. A reform bevezetése óta a világ súlyos változásokon ment keresztül, és ennek hatásait természetesen a középiskola is megérzi, s később talán még jobban meg fogja érezni. Most mi ezekkel a gondolatokkal, minthogy a dolgozat keretein kívül esnek, nem foglalkozunk. Célunk a tanári rend tevékenységének és általa a középiskola fajsúlyának emelése céljából olyan építő, gyümölcsöző nevelési megoldások lehetőségére felhívni a figyelmet, melyek biztos minőségi javulást, fokozott energia-kifejtést, tehát a nemzetnek, a magyar közösségnek nagy értékeket ígérnek. Ezek a művészet munkamódszerei volnának a középiskolán belül. Minthogy a nevelés ügyén kívül egyéb kultúrpolitikai igényeket is kielégítenek, különösen indokolt dolog róluk beszélni.

Induljunk ki az új középiskolai reform summájából : ,,A magyar középiskola feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárra nevelje, a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő