Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Jutalom és büntetés alkalmazása a nevelésben
84 Dr. Ruhmann Jenő : Jutalom és büntetés a nevelésben. érdemelnek, mert az ő tehetségükhöz képest az is értékes eredmény lehet, amit szorgalmukkal elértek. Épúgy dicsérettel kell jutalmazni azt is, aki szakítva előbbi rossz magaviseletével a javulás jelét mutatja. A jutalom, amiben a növendék részesül, lehet erkölcsi és anyagi. Természetesen az előbbit tartjuk értékesebbnek, s arra kell törekednünk nevelésünkben, hogy növendékeink is így gondolkodjanak. De azért az anyagi jutalom jelentőségét sem szabad lekicsinyelnünk. Nagy ösztönző ereje van különösen szegénysorsú tanulónál, mert sokszor csak ez teszi lehetővé tanulmányai folytatását. A legértékesebb jutalom a jól végzett munka után a hűségesen teljesített kötelesség tudata. Arra kell törekednünk, hogy tanítványaink is magukévá tegyék ezt a felfogást. Ebben a jutalomban önmagát részesíti a növendék, de az is szükséges, hogy ezenkívül nevelője is jutalmazza. Legegyszerűbb és leggyakoribb formája a jutalmazásnak az elismerés és dicséret kifejezése, ez is hatásosabb akkor, ha a nyilvánosság előtt, mint ha négyszemközt történik. A dicséret lehetőleg rövid, de határozott legyen; elég, ha csak néhány szóval emeli ki és ismeri el az érdemet. Különösen hatásos a dicséret, ha a nyilvánosság előtt, ünnepélyes formák közt történik, mint pl. amikor a jeles tanulóknak az évzáró ünnepen az igazgató adja át a bizonyítványukat. Még maradandóbb az elismerés, ha annak valami látható jele is van. Ezért szokás a jó tanulóknak jutalomkönyvet adni néhány elismerő szó bejegyzésével, érmet vagy valami dísztárgyat sportverseny győzteseinek. Régebben szokás volt, hogy a jó tanulókat is éremmel tüntették ki. A Nemzeti Múzeum éremtára több olyan jutalomérmet őriz, amellyel a XVII. században a soproni evangélikus líceumban évvégi vizsgálatok alkalmával kitüntették az iskola akkori jeles tanulóit. A kitüntetés egyik formája az is, hogy bizonyos iskolai tisztségeket ruháznak az arra érdemes tanulókra. Ez különösen fokozza az illető tanuló önérzetét, egyszersmind fejleszti felelősség- tudatát. A könyv, érem, vagy akár az ezüstserleg is látható és maradandó emléke ugyan a kitüntetésnek, de mégsem mondható anyagi jutalomnak, mert aki kapta, csak erkölcsi hasznát látja, s nem anyagi előnyét. Az igazi anyagi jutalom nemcsak kitüntetni akar az érdemért, hanem anyagi haszonban is akarja részesíteni azt, aki rászolgált a kitüntetésre. Ilyen anyagi jutalom elsősorban a mindenféle ösztöndíj, de csak akkor, ha elnyerése az érdemesség feltételéhez van kötve. A nevelés szempontjából tehát értéktelenek az olyan ú. n. családi, városi, testületi stb. ösztöndíjak, amelyeket többnyire nem a kiváló előmenetel, hanem csupán a megállapított és pontosan körülírt közösséghez tartozás által lehet megszerezni. Ezek tehát nem igazi jutalmak, hanem családi, városi, egyházi vagy másféle segélyek, azért helyesebb, ha odaítélésüket nem bízzák az iskolára, mert az esetleg csak nevelési elve sérelmével ítélheti oda nem az arra érdemesnek, hanem csupán az arra jogosultnak. Jutalom a tandíjkedvezmény is, de csak abban
