Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 3. szám - Harsányi István: Református gimnáziumaink feladatai a tehetségkutatás terén
Harsány i István : Református yimn. feladatai a tehetségkutatás terén. 71 a hathatósabb tehetségmentő és támogató munkát. Nem elég azokkal törődni s azokat segélyezni, akik bejutottak a gimnáziumokba, hanem éppen a bejutást kell lehetővé tenni az onnan általában kimaradó tehetségesek számára. Az eddigi rendszer csakis ezzel a fel- frissítéssel válhatik igazán értékessé. Nyilvánvaló, hogy mindenekelőtt a kiválasztás munkáját kell minél megbízhatóbbá tennünk. Álértékeket, közepes tehetségeket igazán nem érdemes nagy erőfeszítések árán a szellemi pályákra segíteni. Ha valahol, itt igazán szélsőségesen kell érvényesülnie a protekciómentességnek, valamint a legkomolyabb szelekciónak. Az elemi iskolai értesítő, tapasztalatból tudjuk, még nagyon sok esetben nem ad ebből a szempontból megbízható kiindulási pontot. Legfeljebb arról ad megbízható felvilágosítást, hogy kiket kell eleve kirekesztenünk a kiemelendők sorából. A református tanítóság és tanárság, hathatós, tervszerű együttműködése nélkülözhetetlen ezen a területen. Sőt alig képzelhető a magyar református tanítóság, tanárság és papság együttműködése számára az általunk hirdetett tehetségkutatásnál pompásabb alkalom. A lelkipásztorok segítsége azért is várható, mert tulajdonképpen egyházi érdekeket is szolgálunk ezzel a tehetségmentéssel. A komoly, öntudatos, felelősségteljes munkával felemelt, fémjelezett református értékeket később a társadalmi élet ezerféle fékje és akadályozó, hátráltató ereje sem fogja tudni elnyomni és az érvényesülés útjából félrelökni. A református egyházi élet berendezése úgyis sok értékes és súlyos világi vezetőt igényel. Elsősorban a falusi tanítókra és lelkipásztorokra vár az értékes tehetségeknek az észrevevése, figyelése és kiszemelése. Mihelyt mutatkozik ilyen gyermek, együttesen irányítsák nevelését, tanítását s figyeljék fejlődését. Hívják fel a szülők figyelmét arra, hogy a gyermeket érdemes volna tovább taníttatni; ha pedig erre nincs a családnak megfelelő anyagi fedezete, keressenek kapcsolatot annak a közeli gimnáziumnak az igazgatóságával, amelynek kebelében már folyik a tehetségkutatás, s tegyék lehetővé a gyermek számára a részvételt a tehetségvizsgán. Ha ezen a vizsgán jól megállotta helyét, igyekezzenek a maguk falujában is anyagi támogatást elérni a gyermek számára. A komoly tehetségvizsga kiállását fontosnak tartjuk. Nem vagyunk túlságosan elragadtatva a kísérleti tehetségkutatástól. Különösen akkor, mikor a közvetlen érintkezés, a személyes megismerés révén már képet alkothatunk magunknak a gyermekekről. Nem vitathatjuk azonban jogosultságát és komoly útbaigazítását ott, ahol eddig nem ismert, különböző előképzettségű gyermekek hirtelen megismerésére van szükségünk. A tehetségvizsgálatnak olyan eredményei vannak már, hogy kiindulásként nyugodtan bízhatjuk rá magunkat. Nem öncél tehát a tehetségvizsga, hanem egyszerű eszköz: jobb lehetőség híján. Még az sem fontos, hogy országszerte egyformák legyenek ezek a tehetségvizsgálatok. A helyi, környékbeli adottságok sokszor szükségí*
