Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 353 ehetség révén. Az irodalom műfajtörténetét nem századok, hanem évezredek ■ávlatából vizsgáljuk. > Előzőleg azt mondottuk, hogy ma különösen a nagy gondolatokat, eszméket, a kort formáló elveket, az embert keresik az irodalom új alkotásaiban, s e végből új műformákhoz folyamodnak költők, írók és olvasók egyaránt, pedig jobban tenné kiki, ha abban az alakban közölné mondanivalóját, amelyet egy belső készség diktál. A divat utánzása még nem teszi az írót. Viszont ősi formák felújítása nem okvetlen szegénység jele. • Dorosmai János: ,,Kis mesék nagyoknak“ c. könyvét Szemlénk 1937. évi 5. számában bíráltuk. Ott elmondottuk, hogy miért és mi okból hanyagolja el az újkor a fabulát, ugyanolyan okból fordul el a közmondások mintájára alkotott és irodalmi műfajjá befogadott aforizmától is. Egy-egy nagy írónak, költőnek aforizmagyüjteményét a kiváló név kedvéért még olvassák, de mint apró-cseprő műfajt sok figyelemre nem méltatják. Pedig kár, mert gyakran nagy melységekbe szállnak le ezek a gondolatszikrák. II. Amikor most Dorosmai János új írással jelentkezik, inkább füzetet, semmint kötetet ád a kezünkbe, mégis érdemes arra, hogy hosszabban elidőzzünk a Ferde tornyok között. Két okból : 1. A műfaj kedvéért ; 2. Dorosmai János gondolataiért. Az aforizma a fabulának rokona. Nehéz műfaj, mert nem üres szójátékok teszik az aforizma lényegét, hanem az életszemlélet hűségéből született gondolatok mélysége és igazsága, melyhez társul a stílus művészete. Dorosmainak szinte minden aforizmája hibátlan ötvözetből készült pompás műdarab. Esetlen, durva vonalakat sehol nem találunk. Finoman kidolgozott mondatok, arányos szerkesztés, egészséges, jó magyar nyelvezet, nagy műgond található az első gondolattól az utolsóig. Hevenyészett, pongyola fogalmazásnak még csak nyoma sincsen ; minden szó úgy áll a helyén, mint amelyiknek ott rendeltetése van. Már a fabuláinak is egyik legfőbb stílusérzéke volt a rövidség és sajátos tömörség melletL is a világosság. Ugyanezt a nagy írói értéket megtaláljuk itt is. (Az árnyék, Nagyság, Jellemvonások, Haragosok, Műveltség stb. stb.) Szinte mind a 213 aforizmát idézhetnők ebből a szempontból : kevés szó, sok gondolat, termékeny képzelet, fegyelmezett mondatok. Az egyes aforizmáknak találó, sokatmondó címe is arra vall, hogy Dorosmainak különös tehetsége van a fogalmak kapcsolására és a jelenségek tartalmának felismerésére, az azonosság csattanós, szemléletes kifejezésére : a poentírozásra. Nemcsak a fogalmazásnál vezette avatott kéz a tollat, de az író mélyen beletekintett az életbe is. A fejezetcímek mutatják, hogy az író tudatos szemlélődéssel vizsgálódotl. Az embert minden viszonyában és viszonylatában megfigyelte, a léleknek minden rezdülését észrevette. Sok fonákságot látott, tapasztalt; sok keserűséget átélt; a sorok közül kicsendül, hogy a rosszat és a gonoszát gyakran látta győzedelmeskedni, mégis a bölcs ember nyugalmával nem felülről való fölényeskedéssel ítél, nem csúfolódó szóval, vagy kiábrándult lélekkel tart vizsgálatot, hanem maga is közötte van a dolgoknak, s odatartozandónak érzi magát a zajgó és zajló életbe. (Tanács fiaimnak.) A sok kiábrándulás ellenére is sokszor meleg líra ömlik el a sorokon. ( Magány, Pacsirták, A csillag stb.) Máskor meg időszerű meglátásokra és bátor szókimondásra bukkanunk. (Születési előjog, Forradalmak és vámszedők, A jövő alapköve, Kereslet-kínálat stb.) Friss, eleven szellemesség árad Dorosmai aforizmáiból ; üres ötletességet nem találunk sehol sem, pedig igen csábító alkalom az aforizmák írása olcsó szellemeskedésre. Az író felelőssége érzik ki Dorosmai soraiból. Nem mennyiségi, hanem minőségi munkát végzett Dorosmai, és arra a nagy kérdésre igyekezett válaszolni : Ki az ember ? Honnan jött ? Hova megy ? Nem hiába emlegetik nevét nagy meseíróinkkal együtt szerte az ország
