Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Hazai irodalom
líi'iHmma íiihi H azai irodalom. 351 illetve alapos kritikai szemlélettel átszűrve, olyan korszerű módszertant adott a kezünkbe, amelynek jelentősége bizonyára érezhető lesz növendékeink között folytatott munkánkban és eredményünkben. 164 oldalon jó szerkezeti tagoltságban szól a vallástanítás módszertanának fogalmáról, jogosultságáról és felosztásáról, alapvetésben a kér. vallás lényegéről, a gyermek- és ifjúkor vallásos fejlődéséről, a kér. nevelés alapelvei alatt a kér. nevelés céljáról, a kér. nevelőkről, a kér. nevelés eszközeiről ; a kér. vallástanítós alapelvei alatt a kér. vallástanítás természetéről és céljáról, a népiskolai vallás- tanítás anyagáról, az Ószövetség jogosultságáról, tantervről, tanmenetről, óravázlatról, a vallástanítás anyagával kapcsolatos tanítási nehézségekről, a módszerről, a módszerrel összefüggő alapelvekről s a vallástanításra való előkészületről. Majd szól a népiskolai vallástanítás tárgyainak tanítási módjairól (történeti, tanító jellegű anyag — káté, biblia —- és építő jellegű érzelmi anyagok — ének, imádság —), s végül a kér. vallástanítás történetét vizsgálja egészen napjainkig. Ügyszólván mindenre tekintettel van, ami a munka szempontjából hasznos és szükséges. Megjegyzésünk a munka értékét nem rontja le, egyszerű kiegészítései, illetve folytatásai lehetnek egy-egy fejezettel kapcsolatban a gondolatsornak. így pl. a kér. nevelés célja alatt a fejezet végénél kristocentrikus befejezést lehetett volna adni. Krisztus által formálódik ki bennünk a kér. személyiség. Keresztyén nevelők alatt az iskolai munkával kapcsolatban fel lehet használni a filmet, zenét, hanglemezt, rádiót, énekkari munkát. Előkészület a tanításra fejezetnél a tartalmi és módszeres előkészület mellett ki kell hangsúlyozni a lelki felkészülést a tanításra, az egyháztörténet tanításánál éreztetni kell, hogy az egyháztörténet az evangélium története, miképpen hirdettetctt az Ige, illetve miképpen vezette az egyház az üdvösség útjára a lelkeket. Az egyház munkáját nem lehet más szemmel nézni. Ez a könyv az előszónak megfelelően jó szolgálatot fog tenni, különösen azok kezében, kik készülnek erre a munkára, vagy csak most kezdik el, de mindazoknak is, kik gazdag tapasztalattal nem rendelkeznek, vagy olyan alapos forrástanulmányt nem végezhetnek, mint Lehoezkv Egyed elvégezett. Ezért a könyv megvételét mindenkinek szíves figyelmébe ezen a helyen is melegen ajánljuk, s a szerzőt munkájáért szeretettel köszöntjük. Budapest. R. L. Feliér Gábor: Az utolsó uugybotos. Exodikus-kiadás. Debrecen, 1940. A csinos kiállítású kötetben összegyűjtött nyolc elbeszélés mindenike a debreceni kollégiumi diákéletből meríti tárgyát. Jókain és Vas Gerebenen kezdve, Baksayn, Mikszáthon és Móricz Zsigmondon át sokan írtak már erről Fehér Gáborig, hivatottak és nem-hivatottak egyaránt ; s ha mindjárt elöljáróban megállapítjuk, hogy Fehér Gábor írásai erről a sokszor megírt tárgyról is tudnak újat mondani, tudnak új színeket hozni, új lelket eleveníteni, úgy ez már maga is elég bizonyítéka Fehér Gábor kiváló írói képességeinek. Ennek az írói talentumnak legfőbb jellemvonása a szigorú tárgyilagosság. Történeteit nem a képzelet szülte, alakjai élő-eleven tartozékai voltak valaha a nagyhírű Alma Maternek, s javarészt személyes ismerősei az írónak. Nincs olyan elbeszélése, amelynek ne volna legalább egy anekdotányi valóság-magva, nem egynek maga az író is cselekvő részese volt. Pontosan ismeri a terepet, ahol mozog, szívta annak levegőjét, összeforrt vele a gyermekkori emlékek szerctetben fogant, elszakíthatatlan kapcsolatában. Ez az egyik oka annak, hogy írásai mások, mint a fentebb felsorolt íróké, akik nem voltak diákjai a Kollégiumnak. A másik talán az, hogy Fehér Gábor legfeljebb félszáza Inyi múltba nyúl vissza, elbeszéléseinek java a huszadik század elején játszik, a most őszülni kezdő nemzedék diákkorában. Ez a csöppet sem romantikus világ merőben elüt Jókai, Baksay, Vas Gereben világától, s nem azonos a Móriczéval sem. Történetei nem nagyigényűek, némelyik alig több egy diákcsínynél ; de Fehér Gábor ezeket az apró mozaikdarabokat nagy írói készséggel fűzi egy-egy hosszabblélekzetű cselekmény fonalára, amelyek anekdota-jellegüknek megfelelően, többnyire derűsek, s kacagtató csattanóra
