Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 34S Zsigmond Ferenc és Nagy Sándor művei, mint első fecskék a Kollégium rendszeres nagy történetéből, arra engednek következtetni, hogy ha ilyen kidolgozásban az egész ötkötetes történet létrejön valamikor, hazánkban szinte egyedülálló, páratlan alkotással fog általa nemzetünk művelődés-, irodalom- és iskolaügyi története gazdagodni. A megjelent két könyvre, melyeket külsőleg szintén Debrecenben, hozzájuk méltó módon állított ki a város és a tiszántúli egyházkerület nyomdája, bizonyára megérdemelt figyelmet fordít az olvasó- és íróközönség egyaránt. Debrecen és Kollégiuma büszke lehet reájuk. Nekem, aki éltem javát a Kollégiumban működve töltöttem el és történetéhez is járultam valami csekélységgel, életem végén különösen nagy élmény és öröm ez a két mű. Hadd adjak ennek a szívemet elárasztó és megható érzésnek itt is jóleső kifejezést. Cegléd. S. Szabó József. A Tessedik Népfőiskola munkája. (A Tessedik Sámuel Evangélikus Népfőiskola 1939—40. évi Értesítője. Nagytarcsa. Összeállította : Szenczy Gábor evangélikus lelkész.) Az őszinte felismerés mindig újszerű és új élményt jelentő : akkor is, ha történelmi hagyományokat elevenít meg. Szenczy Gábor a Tessedik Népfőiskoláról írt beszámolójában vallomást tesz a hit mellett, hogy az egyháznak a parasztkérdésben komoly feladatai vannak. S ha meggondoljuk, hogy az evangélikus egyház híveinek 56%-a tartozik a parasztsághoz, a katolikus hívők 55%-a s a református hívők 61%-a, akkor nem vonhatjuk kétségbe, hogy az egyháznak nemcsak joga, de hivatása is a parasztkérdéssel foglalkozni. Hogy a nép gazdasági nevelése és gyarapítása a cura pastoralis legfontosabb része, azt az ev. egyház a történet folyamán már többször bebizonyította. Berzeviczy Gergely, az evangélikus egyház főfelügyelője főúri társait liívta fel e kérdésre, Tessedik pedig — egyik kezében a biblia, másikban az eke szarva — gyakorlati útmutatást adott híveinek, úgy érezve, hogy ez az útmutatás is Isten Igéjéből következik. Tessedik „praktikus gazdasági iskolájában a falusi parasztgyermekek nemcsak vidékük jólétének és gazdaságának természetével ismerkednek meg, de arra is gyakorlati módon rávezetik őket, hogy hol keressék ezeket a forrásokat? Okosan, és tevékenyen hogyan vegyék hasznát? S hogyan lehetne azt saját hasznukra és a nagy közönség előnyére még közelebb hozni“.1 Ezek a komoly kérdések elárulják, hogy Tessedik igazi népkultúrát akart és teremtett is a maga körében. A népkultúra gondolata azóta sem aludt el. Dániában a múlt század végén 68 népfőiskola volt. 1908-ig 82,000 ifjú és 40,000 leány tanult ezen népintézetekben. Társadalmi alakulatok voltak ezek, az állam segélyezte őket, sőt ösztöndíjas helyekről is gondoskodott. Felmérhetetlen hatása volt ennek a nevelő munkának. Régen a kultúraterjesztés nyomában az a ferde jelenség járt, hogy a kiművelt emberek elszakadtak a földtől, a falutól, elurasodtak, elfeledték az ősi hagyományokat. Az újfajta népművelés eredménye viszont az lett, hogy a paraszt megismerte az emberi és polgári viszonyokat, hazája történetét és irodalmát, a szellem értékeit és megtanulta, hogy a helyes földművelés is végeredményben szellemi munka, s hogy a természet szigorúságát s néha még a történet szeszélyeit vagy igazságtalanságát is intenzív gazdasági kultúrával lehet javítani. Az így kiművelt nép nem a földjétől való elválásban, hanem annak okszerű művelésében látja a kiemelkedés lényegét. A dán felismerés példáját1 2 követték Észak-Amerika, a svédek, a norvégek. 1900-ban a svédeknek 30, a norvégoknak 15, a finneknek 13 főiskolájuk volt.3 Szellemi gyarapodás és vagyonosodás együtt jártak e folyamatban. Ez a népkultúra teszi ma is vonzóvá a finn tanyarendszert, melyről Kodolányi 1 Tessedik Szarvasi Nevezetességek 120. 1. Magyarságtudomány Könyvei 1. sz. 2 Szeberényi Lajos : A földmíveló országok földszerzését előmozdító törvény Dániában. Corvina. Békéscsaba, 1905. 1 Schnelle.!* István : University Extension Paedag. Dolgozatok I. 192.
