Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 12. szám - Megjegyzések

342

M egjegyzések.

a vetítőgépekre és vetítőeljárásokra igen hasznos útmutatást nyújt egyébként dr. Törős László „Álló- és mozgóképek szerepe a tanításban“ c., az ORTE 1933—34. évi Évkönyvében megjelent technikai jellegű cikke.) A diapozitiv- sorozat elkészítése illetékes tanügyi szerv feladata lesz, amely azután gondoskodnék, hogy az intézetek jutányos, önköltségi áron juthassanak az anyaghoz.

Tanár és tanítvány nagy erőmegtakarításával színes, érdekes és korszerű fegyverrel gazdagodhatnék így a latin (és mutatis mutandis a görög) tanítás fegyvertára. S talán egy lépéssel közelebb juthatnánk a célkitűzésekhez, ismét kihúzhatnánk egy érvet azok alól, kik sokszor méltatlanul vádolják eredménytelenséggel a latin oktatást.

Csurgó. Dr. Tóth József.

Néhány szó a túlterhelésről.

Nagy Miklós igazgató úr tanügyi cikkeit mindig nagy érdeklődéssel olvastam és őszintén mondhatom sokat tanultam belőlük. A hajdúnánási tanárgyűlésen elmondott beszédének végighallgatása pedig valóságos élmény volt számomra. Szemlénk novemberi számában megjelent cikke — melyben a szeghalmi gimnázium javaslatait terjeszti elő a túlterhelés kérdésében —- szintén nagyon figyelemreméltó és nagyrésze valóban alkalmas, nemcsak arra, hogy gondolatokat ébresszen, hanem arra is, hogy egyöntetű állásfoglalást alakítson ki.

A B) 6. alattiakhoz azonban szeretnék néhány megjegyzést fűzni.

Nem tagadható, hogy „a diákok érdeklődése (a latin iránt) egészen hiányzik (bár kivételek mindenütt vannak), már pedig érdeklődés nélkül nem lehet eredményt elérni. Sok diák egyenesen a latinon keresztül idegene- dik el az iskolától és a tanártól“. Csakugyan bajos is érdeklődést várni a latin iránt a mai világban, amikor az ifjúságnak a technikai kérdések iránti érdeklődése szinte betegesen túltengő. A technika azonban nemcsak a latint szorítja háttérbe, hanem szinte minden humanisztikus irányú érdeklődést. Az egyik magyar szakos kollégám éppen nemrég tapasztalta, hogy Vörösmarty örökszép költeményének, a ,,Szép Ilonká“-nak tárgyalásakor is több diák az órán technikai dolgokkal foglalkozott. Pedig ez a költemény már csak alkalmas arra, hogy érdeklődést keltsen, és a tanulók képzeletére előnyös hatást gyakoroljon.

Ma azonban — sajnos — furcsa világban élünk. Az érdeklődés felkeltése nagyrészben függ a tanártól. Az egyik tanár egyénisége még a matematika legelvontabb részeit is meg tudja kedveltetni, a másiknak talán túlzordon, rideg egyénisége még az irodalmat, történelmet, esetleg a hittant sem. A latin nyelvi órákon is lehet a tanulókat úgy foglalkoztatni, hogy nem izzasztjuk őket állandóan Livius és Tacitus nehéz mondataival, hanem változatossá tesszük az órát a görög-római világ szépségeivel, érdekes, esetleg mulatságos témák latinul való megbeszélésével stb. Azután nem mi, latin tanárok, tehetünk arról, hogy Julius Caesart és Sallustiust, a két legvilágosabb stilistát, a középiskolából száműzték, pedig éppen e két író által lehet legkönnyebben megtanulni latinul, és ezeknek az olvasása nem idegenítené el annyira a diákot a latin nyelv tanulásától. Egyébként hosszú tapasztalatom, hospitálásaim, régebbi éveimben adott magánóráim stb. alapján bátran állítom, hogy pl. a német nyelvben vagy a mennyiségtanban semmivel sem jobb az eredmény. Nem is egy, de több diáktól hallottam már, hogy ha a mennyiségtani írásbeli érettségit visszaállítanák, az katasztrofális lenne, míg a latin írásbeli elviselhetőbb. Bizonyára nem fogadjuk el mérvadónak a kiskorú diákok felfogását, de valószínű, hogy a mennyiségtan iránti „érdeklődés“ semmivel se nagyobb.

Igazi tudományos oktatás latin nyelv nélkül nincs, illetőleg nagyon hiányos. Ezért nem lehet elfogadni azt a javaslatot, hogy a felső osztályokban választani lehessen latin és egy másik élő nyelv között. Á középiskolai tanításban nem helyezkedhetünk utilitariszlikus álláspontra. Az élő nyelvek tanításában még inkább elfogadható az a felfogás, hogy az éleibe kikerült gyermek melyiknek veszi inkább hasznát : tehát, ha túlterhelés van, tanítsuk inkább az egyiket, hagyjuk el a másikat, és azt tanulja meg magánúton.