Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Megjegyzések
340 Megjegyzések. Pergőfilmet a klasszika-filológiai tanulmányoknál azonban ina nem használhatunk. El lehetne képzelni ugyan, hogy korhű jelmezekkel és kellékekkel oktatófilm készül —• mondjuk — egy római diadalmenetről, népgyűlésről, színházi, circusi, vagy amphitheátrumi előadásról stb., de erre elsősorban anyagi okok miatt belátható időn belül aligha kerülhet sor, s kérdés, hogy a befektetett tőke — nem csupán az anyagiakat értem meghozná-e kellőképpen kamatait. Meg kell említeni itt, hogy több ókori tárgyú szórakoztató film — ezek természetesen az iskolákban nem állnak rendelkezésre — hatalmas technikai apparátussal többé-kevésbbé sikerült korábrázolással készült (persze sokszor bosszantó anakronizmusokkal vegyest!) ; és némelyikben igen hasznos szemléleti anyag szerzett tanulságot és élvezetet az érdeklődőknek. Ez azonban nem rendszeres ismeretközlés. — De hiszen vannak klasszika-filológiai tárgyú oktatófilmjeink! —-mondhatná valaki. Igaz, van egypár, de valljuk meg, legnagyobbrészt csak arra használhatók, hogy egy órát eltöltsiink filmezéssel, „szórakoztatva-tanulás- sal“, minden komolyabb eredmény nélkül. Az Oktatófilm Kirendeltség idevonatkozó filmanyaga nem alkalmas a latin reáliák szemléltető bemutatására. „Róma az örök város ; Róma és a Forum Romanum; A Vezúv és Pompeji; Aquincum ; Róma vetus I—II. ; Pozzuole és a Solfatara vulkán ; Paestum és Capri; Szicilia II. ; Karthago“ — azok a filmek, melyekről feltételezhető, hogy a latintanítást akarták volna szolgálni. Vagyis csaknem kizárólag romok és romok! Szeretnék felkiáltani, ha ezekre a filmekre és diákkorom néhány múzeumi látogatására gondolok : minél kevesebb romot! Nagyon kevés embernek van ugyanis igazán mély archaikus érzéke és érdeklődése, még kevesebbnek romokból ép alkotásokat teremteni tudó, színező képzelete, hogy ezeket élvezni bírja. A legtöbb embert és a tanulóifjúságot csaknem egészében untatja, kifárasztja a romhalmaz. Nem jelenti ez azt, hogy a múlt nagy építészeti, szobrászati, festészeti, vagy kézműipari alkotásainak maradványaiból ne adjunk ízelítőt, de ne csak ezt és ne vég nélkül! Tapasztalat bizonyítja, hogy sokkal nagyobb az érdeklődés a porladó, megrongált, időtől mart maradványok iránt is, ha —• különösen a szegényesebb képzelőerejűek számára — elkészítik a maradvány mellé hozzáértő szakemberek tudományos módszerekkel a lehetőségig valósághű rekonstrukciót. Mai klasszika-filológiai tárgyú oktatófilmjeink azonban vezérgondolat nélkül, szinte ötletszerűen halmoznak fel mindenféle, tanárnak is ismeretlen, sőt sokszor érdektelen maradványt, és ezt gyenge, vézna kísérő magyarázatokkal látják el. Pedig valóban úgy áll a helyzet, hogy ezek a képek a tanár számára is újak (különösen az utóbbi években végzett Mussolini-ásatások eredményei), a valóságban nem láthatta őket soha, nemcsak a háborús helyzet miatt, hanem —- valljuk be — elsősorban pénzügyi okokból. Való igaz, hogy minden klasszikus-filológusnak kellene legalább egy alapos tanulmányutat tennie az ókori Róma és az itáliai latin műveltség még ma is monumentális emlékeinek megismerése végett, de mi is feltehetjük a gunyoros kérdést : miből? Különben nem is csak az építészeti maradványok megismertetése a cél, ez csak egyik részlete az anyagnak. Ennek kiaknázására pedig jóformán csak Plinius olvasásakor nyílik alkalom. Márpedig az auktorok olvasása és a szövegkifejtés majdnem minden órán rászorul a szemléltetésre. Megfelelő eszközök híján azonban egész sereg régiségtani ismeret maradt eddig csupán csak szó, nem fűződött hozzá határozott, tárgyi képezt. Hall a diák művelődéstörténetileg is fontos dolgokról művészeti és közgazdasági eszközökről, vallásrégiségekről, a magánélet sok-sok megnyilvánulásáról, de ezek jórészét soha nem áll módjában szemlélni, mert könyveiben nem is találhatja meg. Pl. Aeneis VI. énekét olvastatom. Mennyi mitológiai vonatkozás kíván itt részletes magyarázatot akárcsak egy-egy feladatrészben is. Mennyi név és fogalom, olyanok is, melyek az általános műveltség elemei közé tartoznak, Gorgones, Harpvae, Chimaera, Cerberus stb., s milyen hasznos lenne ezeknek ókori képzőművészeti ábrázolásait, elképzeléseit a tanulók elé tárni. Vagy Livius olvasásakor a hadirégiségek tömegét kellene a tanulók ismeretkörébe beágyazni. Milyen egyszerű volna, ha kivetíthetnék eléjük
